Teljesen természetes dolog, hogy ha áldott állapotba kerül a párunk, akkor alapvetően minden megváltozik az életünkben. Így van ez a szexualitás témakörével is. Nem csak az időszakokban lesz éltérés, hogy mikor vagytok együtt a párotokkal és mennyiszer, hanem a lelki és testi megélésekben egyaránt.

Mit jelent ez? Valójában a nőknél nagyon durva változások zajlanak le testi és hormonális szinten, ami az ő kedélyállapotukra és a belső testi háztartásukra nagyon komoly hatást gyakorol. Viszont ezek a hatások már rád is gyakorolnak némi nyomást és bizony addigi párkapcsolatban szintlépésre lesz szükséged, hogy kellően tudd ezeket a változásokat türelemmel és alázattal lekövetni. Persze nem lehet általánosítani, de többségében mi férfiak csak kapkodjuk a fejünket, hogy mikor, mit és miért szeretne tőlünk a kedvesünk. Ez a továbbiakban a szexualitásra is igaz lesz. Mivel a hormonok ilyenkor tombolnak a nőknél, előfordulhat, hogy többször vagy másképpen is szeretnék majd veled megélni a terhességi szex csodálatos létét.

Igen ám, de van egy kis bökkenő ezzel... a férfiakban viszont ezzel egyenesen arányosan bekapcsolnak különböző tiltó gombok, amelyeket többségében a nők félreértelmeznek. Hirtelen ők csak annyit érzékelnek belőlük, hogy valamiért hamarabb elalszol minden este, inkább csak próbálsz jobban odafigyelni az egészségi állapotára és amikor ő kívánja a szexet (általában sűrűbben), akkor Te valamilyen indokkal elhárítod azt. Ördögi kör ez uraim, mert ilyenkor sosem az lesz az első dolog, ami eszükbe jut, hogy benned is zajlanak változások és neked is vannak megéléseid a saját leendő apaságoddal kapcsolatban, hanem rögtön kérdőre vonnak. Pl: Szerinted már nem vagyok szép? Már nem tartasz vonzó nőnek így, hogy kicsit kövérebb lettem? Van valakid, nyugodtan megmondhatod? stb és ehhez hasonló kérdések, amitől persze mi férfiak egyből a falra mászunk és elönti az agyunkat a vér. Ezek a kérdések eléggé le tudják lankasztani a férfi libidót. Majd jön a veszekedés, gyanúsítgatás és ez a folyamat csak tovább fokozódik. Akkor vajon mi is az igazság, amiről mindenképpen beszélnünk kell?

Szerintem szép vagy, vonzó és nincsen senkim, de értsd meg, hogy nekem ez így nem megy! - hangozhat erre a válasz. Szeretnénk, ha párunk igazán értene minket, akkor nem érdemes mellé beszélni és várni az őszinte megéléseink tálalásával, mert csak távolít bennünket egymástól a sok meg nem beszélt érzés.

Nálam sem volt ez másképpen, hiszen ezek az én kapcsolatomban ugyanúgy jelen voltak. Mármint nem a veszekedések, de a kérdések és a megélések hasonlóak voltak. Csak sokkal később tudtam neki elmondani, hogy valójában én féltettem a kicsi babát odabent és folyamatosan az járt a fejemben, amikor együtt voltunk, hogy ártok neki. Nem venném a szívemre, ha miattam neki, vagy az anyukájának baja esne ettől az egésztől. Azért valljuk be mégiscsak furcsa dolog, hogy ott benn lakik egy kis valaki és Te meg csak úgy bekopogtatsz váratlanul hozzá. Nekem mindig olyan érzésem volt, hogy nem kettesben vagyunk, hanem hármasban és ez nagyon frusztráló volt.

Szinte nem tudtam függetleníteni fejben a dolgot... és persze aztán a csalódás a párom arcán még inkább bűntudatot okozott nekem. Ezért inkább kerültem ezeket a szituációkat. Szégyen, vagy nem szégyen én így éltem meg.  A kedvesem nagyon türelmesen kezelte a dolgot, mert amúgy sem vagyok egy könnyű eset. Később, amikor ő felhozta a témát a szülés előtti közeli hónapokban, akkor tudtam csak először erről neki beszélni. Valójában nem tudom miért tartott ez ilyen sokáig, sokkal hamarabb beszélhettünk volna róla, de egyszerűbb volt homokba dugni a fejem. Lehet talán szégyelltem is magam és inkább nem beszéltem róla. 

A lényeg talán az, hogy ha Te is érzel hasonlót, vagy éreztél ez teljesen természetes dolog és úgy vélem a leghatékonyabb módja annak, hogy ne távolodjatok el ebben a témában egymástól, ha elébe mész a dolgoknak és megpróbálod elmondani neki, benned mi zajlik le és Te hogyan éled meg a szexet vele ebben az állapotban. Nem lesz egyszerű, mert ehhez az is kell, hogy felül tudj emelkedni a félelmeiden és bátran szembenézz annak lehetőségével is, hogy ez elsőre nem fog sikerülni. Ne add fel és próbálkozz újra, meg újra. Találd meg a párodnak mi az igazi szeretet nyelve és úgy add át neki a belső megéléseidet, hogy ő azt leginkább megértse.

Sokféle oka lehet még annak, hogy a férfiak miért nem kezelik úgy ezt a témát, ahogyan a nők ezt elvárják tőlük, de azt hiszem nekünk férfiaknak a saját érzelmeinkről nyíltan beszélni mindig is nehezebb, mivel a társadalmi és szülői elvárások, a beton kemény férfimintát kódolták belénk. Beszélj róla és ne hallgasd el a valós érzelmeidet! Így mindkettőtöknek könnyebb lesz ezt a csodálatos időszakot egymással örömtelin megélni, egymás testi és lelki változásainak megismerésével, mindezt úgy, hogy a legértékesebb kincsetek is boldog lesz tőle, ha szülei örömet tudnak szerezni a szexualitásban is egymásnak!

Amennyiben neked is tetszett a téma, kérlek mondd el Te is veled ez hogyan történt és hogyan élted meg? Segítsünk férfitársainknak! Köszönöm, hogy segítesz Te is! Lájkolj a facebookon és kövesd a témákat napról napra!

Hát igen egyszer minden szerencsés férfi életében bekövetkezik minimum egyszer ez a pont, amikor kiderül, hogy addigi csodálatosnak hitt életünk, bizony gyökerestül meg fog változni! Vajon hogyan éljük mi férfiak meg ezt a sorsfordító pillanatot? Vajon valóban őszinte a mosolyod, amikor kiderül? Vajon mi játszódik le egy férfi fejében és lelkében ebben a pillanatban?

Gondoltam boncolgassuk a témát kicsikét tabuk nélkül. Bizony két gyerekes apaként, mondhatom nektek, hogy ez a pillanat valóban sokkoló. Nem feltétlenül pejoratív értelemben, de az biztos, hogy ott kezdődik el hátralévő új életed első napja, amikor ez kiderül. Nálam az első gyermeknél és a másodiknál is más volt a megélésem, de valójában a lényegi alapvető különbség az életkoromban volt, mivel a két gyermekem között szinte pont 10 év van. Így az elsőnél 25 a másodiknál 35 voltam. Arra döbbentem rá, hogy a feldolgozás módja volt még ami nem egyezett meg a két esetben. No de kicsit konkrétabban...

Feltételezhető, hogy az életkornak van szerepe abban, hogy hogyan fogadjuk a hírt? Valószínűleg mondhatom a saját példámból kiindulva, hogy igen. Az első esetben kisebb sokk volt, amikor az első feleségem bejelentette a hírt (igen mert a második házasságom élem, jól olvasod). Állt a fürdőszoba ajtajában és szorongatta a tesztet, közben a szája szélét harapdálta kínosan. Én pont egy fontos tárgyalás után értem, haza, azt sem tudtam milyen rendezvényen vagyok és akkor megláttam ott őt, ahogyan kissé tanácstalanul áll ott.

Őszinte leszek továbbsiklottam a kérdésen, mivel pont televolt a fejem a munkámmal. Ekkor megszólított és közölte velem, mint, aki túl akar lenni rajta, hogy ".....az a helyzet, hogy apa leszel", "mondom jó"- válaszoltam rá hetykén. Ekkor bevillant a szavak jelentése, valódi értelme és annyit mondtam, hogy "...Te jó ég, hát ez csodálatos", majd odaléptem hozzá és megöleltem, ő nagyot sóhajtott. Tudod, nem vagyok rá büszke, de egyáltalán nem tudtam a szituációval mit kezdeni és miközben bámultam át a válla fölött, az járt a fejemben, hogy pont most? Pedig számítottam rá, hiszen egy ideje, már dolgoztunk a gyerek kérdésen. Mégis hihetetlen volt. Arra tudtam gondolni, hogy több pénz kell, majd kell babakocsi, stb stb. Tudom nem túl szép, de ez az igazság, egyből magamra gondoltam, mi lesz majd velem? Persze megpusziltuk egymást és jól eljátszottuk, hogy minden oly csodás.Az a hang a fejemben viszont nem tudott nyugodni és csak duruzsolta, hogy pénz, lakásátalakítás, több meló stb...

Ezzel szemben a második gyermekemnél, ugyanúgy tudtuk, hogy bármikor jöhet és mégis más volt. (csak zárójelben mondom, hogy bízom benne, ha valaha ezt a fiam elolvassa a "nagyobbik", azért nem kövez majd meg érte) Szóval hasonló szitu, teszt, meg minden, de más volt, nagyon más az érzés. Talán, mert közösen néztük meg? Talán, mert más a kapcsolat közöttünk férfi-női minőségben? Talán, mert idősebb voltam? Talán mindegyik együtt? sok-sok kérdés, de a lényeg nem ennyire egyszerű. Az én válaszom, az hogy már kész voltam rá lélekben, hogy elengedjem a saját EGO-mat, a duruzsolást a fülemben és elfogadjam azt, hogy az Isten ajándéka az, amiben részesülhetek és nem többlet munka és kiadás.

Szégyen vagy nem szégyen mi férfiak többségében egyszerűek vagyunk, mint a barlangrajz. Valójában, mindegy hány éves vagy? Mivel foglalkozol? Van e saját lakásod? Félre tett pénzed? Egyéb egzisztenciád? Mivel, ha gyermek úgy döntött, hogy jön valójában tök mindegy mit csinálsz, ő egyszer csak megérkezik. Ellenkezhet is az EGO-d, de fölösleges, mert amikor a karodban tartod majd a gyermeked sok mindent átértékelsz ezt hidd el, ha még előtte állsz, akkor pláne! Szóval a legfontosabb, hogy maradj jelen a saját életedben és ne pánikolj, ha így várnak, haza, vagy a barátnőd bejelenti a tényt.

Egy dolgot soha ne tegyél, hogy hazudj magadnak és legfőképp leendő gyermeked anyjának, hogy mennyire király, hogy apa leszel, ha ezt nem érzed. Inkább mond az igazat és kérj időt. Ne napokat, csak perceket és fókuszálj a gyermekre, ne magadra, ne az anyjára, hanem rá, mert amikor ő megszületik, majd nem fogja érdekelni se az autód, se a munkád se a többi bullshit, csak egy dolog, hogy mi van benned, a szívedben, mert ő hozzád is jön, téged választott, Te leszel az apja, amíg csak élsz ezután!Ezt soha ne feledd!

Nem kívánhatnék ettől szebb érzést, mint amikor majd először kimondta, hogy apa, na ott átértékelsz újra minden nehézséget az életedben...Ne félj! Jó lesz! Mindegyik gyermek egy kis csoda! Tudod ne feledd, maradj jelen!....

Amennyiben neked is tetszett a téma, kérlek mondd el Te is veled ez hogyan történt és hogyan élted meg? Segítsünk férfitársainknak! Köszönöm, hogy segítesz Te is! Lájkolj a facebookon és kövesd a témákat napról napra!