Családon belüli erőszak, avagy mit tehet a férfi, amikor ő az áldozat?

587359c28db12.jpg

Nemrégiben csatlakoztam én is egy családon belüli erőszak ellen harcoló motoros csoporthoz (Szelíd Motorosok), ahol csupa harcos nő és férfi tesz a maga módján a bántalmazások és zaklatások ellen. Van egy rendezvény az Angyalhír emlékséta, amelynek létrejöttét és létrehozóját Seres Barbarát valós cselekmények indikálták. Beszéltem vele telefonon és elgondolkodtatott, amit mondott nekem, hogy bizony és hála Istennek sok-sok nővédő szervezet hallatja a hangját a családon belüli erőszak ellen, viszont keresett volna olyan férfi szervezetet, amely a bántalmazott, vagy családon belüli erőszakot elszenvedett férfiakat tömörítené, de ilyet ma Magyarországon nem nagyon találni. Pedig bizony a férfiak is elszenvedik sok esetben a családon belüli erőszakot, de akkor vajon miért nem hallunk erről? Vagy, ha hallunk, akkor lényegesebben kevesebbet és rövidebb ideig? A férfiakat ért erőszak okaira, lefolyására és prevencióira kerestem a válaszokat…

Szeretném leszögezni, hogy a cikk teljesen objektív megközelítésből vizsgálja a jelenséget és semmilyen céllal nem kívánja lekicsinyíteni a nők sérelmére elkövetett erőszakos cselekményeket és felmentést nyújtani a bántalmazó férfiak számára. Sem bármely szervezet, vagy egyesülés viszonyában vizsgálni a témakört és ennek tiszteletben tartására szeretném is felhívni minden olvasóm figyelmét a kommentek tekintetében. Aki engem ismer tudja, hogy férfiként, apaként és férjként nem értek egyet a nők, anyák és gyermekek ellen elkövetett ilyen jellegű cselekményekkel, inkább csak szeretném más aspektusból is vizsgálni a témát és nem feminista-hímsoviniszta vitát gerjeszteni. Bizony vannak férfiak, akik miatt íródott ez a cikk sajnos! Köszönöm, ha ezt te is tiszteletben tartod!

Társadalmi megítélés

Mindannyian tanultunk történelmet éppen ezért azokra az alapvetésekre, amelyek a nők és férfiak történelemben elfoglalt szerepeit és az idő folyamán előrehaladott társadalmi, illetve szociológiai kérdésköreit tartalmazza, nem kívánnék kitérni bővebben. Sokkal inkább a harcos vs. anya szerepkörre, amely a mai napig jelen van a világban, csak már nem a klasszikus katona értelmezésben a férfiak esetében. Mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan típusú sztereotípiák és közhelyek a társadalomban, amelyek arról szólnak, hogy egy fiú sohasem sír, mindig kemény, mindent megtesz, hogy megszerezze a zsákmányt a családja részére. Ezek az alapvetések egy fiúgyermekben már a születése utáni megfelelés kényszer elemeiként ívódnak be. Belénk nevelték őket! Gondoljunk csak bele, amikor megsérül a kisfiunk és ül a földön, nem hisztizik, hanem tényleg fáj neki, akkor hányan mondjuk azt zsigerileg. „Katona dolog” és már állítjuk is fel a földről. Kondicionálva belé, hogy egy férfi sohasem sír, még akkor sem, ha fáj és próbáljuk kitolni a fájdalomküszöbét az érzelmi határain túlra, ahol megtanul némán tűrni és egy idő utáni hallgatni, hiszen ezzel megfelel nekünk.

Ne higgyük azt, hogy gyermekünk ilyenkor nem azt éli meg belül, hogy szeret bennünket ezért megteszi, mert minden kisgyermek a fájdalomnál is jobban szeret bennünket és tűrni fog! Ilyenkor sokkal többet érsz el vele, ha leülsz mellé a földre és hagyod, hogy kicsit sírjon és az apai ölelésedtől hidd el hamar enyhülni is fog főleg, ha szóban is erre biztatod. Vagy sztorizol neki is egy rövidet, hogy „amikor én is ennyi idős voltam, mint te egyszer én így elcsúsztam stb….ez volt a megoldás…ez lett. A gyerek kicsi, de nem hülye ezt sose felejtsd el! Ezzel egyből mást fogsz belé kondicionálni, mint a megfelelésből való fájdalomküszöb kitolását. Minden a tálaláson múlik és a kommunikáción, gyakorló apaként ezt kijelenthetem!

Telnek múlnak az évek és ahogyan szépen felcseperedik ezekkel tele lesz neki is a pince meg a padlás, tehát már tud hallgatni az érzéseiről is, főleg a belső megéléseiről, mert ráneveltük. Mint azt is, hogy mit szólnak majd a környezetben csúnyán nézők, mert ez ciki. Ezután jönnek csak azok a szülői minták, amit megkapott vagy éppen nem az évek során tőlünk. Például, hogy apám és anyám, hogy kezelte a konfliktusokat, miként viszonyult apám reakcióira az anyám és fordítva. A szülői mintákat egyáltalán nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen számos példát tudnátok ti is elmondani, hogy erőszakos viselkedésmintájú szülők gyermekei gyakran erőszakosak, vagy vonzódnak a tanult, megélt mintákhoz tudattalanul is.

Korábban írtam már a szülői mintákról bővebben, amelyeket az alább linken olvashattok el:

http://drman.blog.hu/2016/09/19/a_szuloi_uralkodo_mintak_hatasa_a_ferfiassagodra

A gyerekek sokkal többet raktároznak, mint amennyit beszélnek róla és nekik a szülői attitűd lesz a minta elsősorban. Például, ha az anya a gyermek előtt tesz megjegyzéseket ösztönből az apára - „Csak ezt az egyet kértem tőled, de ezt sem tudtad megtenni” - típusúakat és hasonlókat, ezzel észrevétlenül is azt üzeni a gyermek számára, hogy apám alkalmatlan arra, amit csinál. Ne felejtsük el, hogy a gyermek számára a leghitelesebb és elsődleges érzelmi minta, mindig is az anya lesz főleg kicsi korban, persze ez később többféle aspektusból is változhat, de ebbe most bővebben megint csak nem mennék bele. Az inadaptált pszichológia tudománya foglalkozik is az anya és gyermek viszonyával, akit kicsit érdekel olvasson utána még a témában.

Hasonló demoralizáló tényező, amikor az anya még az apától is félti a gyermekét és ha vitás szituáció van az apa és fiú között, meggyőződése, hogy az apa tehet róla és azonnal védelmére kel a gyermeknek. Pedig nem hallotta a teljes kontextust, csupán arra lett figyelmes, hogy a gyermek már esetleg sír és az apa, pedig hangosabban beszél, mint a szerinte a családban megengedett decibel. Az apa ilyenkor visszavonul, esetleg megpróbálja elmondani az anyának, hogy nincs igaza, de egy anyatigrissel szemben ebben a szituációban ez lehetetlen küldetés. Az apa 10/8 esetben vissza fog vonulni, mert belátja, hogy ez nem visz előre. Az anya azzal hibáztatja ilyenkor a legtöbbször az apát, hogy milyen jogon beszél hangosan a gyerekkel, közben persze ő maga is azon a decibelen tolja vissza az apának az impulzust. Ráadásul a gyermek előtt az apát így is lehúzza érzelmileg, bizonyítva, hogy anya apánál is erősebb. Ebben az esetben a gyerek már is társat talált magának és előszeretettel fogja alkalmazni, hogy az anyjáért kiált majd, ha nem ért egyet, azzal amit apa kért tőle, mert az anyatigris úgy is megvédi majd!

Sőt durvább esetekben, már addig is elmegy egy gyermek, hogy például indokolatlanul arcon csapja az apját, provokálja és ha erre az apa felháborodva reagál, azonnal jön anya és leoltja az apát, hogy miért beszél így a gyerekkel? Az apa minta sérülése miatt ilyenkor már hiába bizonygatja apuka az előzményeket, erre a válasz legtöbbször, hogy - „Te vagy a felnőtt legyen már több eszed” - vagy - „látod, ha többet foglalkoznál a saját gyerekeddel, akkor tudnád, hogyan kezeld őt” típusú megjegyzések, amelyek sajnos ismét csak az apa gyermek előtti potenciálját gyengítik és ráadásul már bele is csapnak a bűntudatkeltésbe. Számos esetet tudnánk felsorolni persze, de ebben az a lényeg, hogy a fiú, amire felnő akkorra ezek a minták kódolódnak majd, mint ahogyan az is, hogy az apja hogyan reagálta le ezeket a szituációkat és mennyire nem tudott magért kiállni.

A másik ugyanilyen súlyos probléma, hogy a férfiak egyre később válnak le az anyjukról és ha csonka családban is nevelkednek, akkor a férfi minták elsajátítását nehéz elvárni egy nőtől 100%-ban, azért ezt lássuk be. Utána csodálkozunk, hogy nem képesek egészségesen kezelni a szerepeket és az anyát keresik a nőkben, ami miatt képtelenek lesznek valódi párkapcsolati konfliktuskezelésre. Ki a hibás ezért? Anya vagy apa? Véleményem szerint gyerek kérdésben nem szabad egyik félnek sem a másik nyakába varrni a sikertelenségeknek megélt szituációkat.  A gyermeknek két szülője van és két mintát képvisel, mint ahogyan a felelősség is kettőjüké és a gyermek megfogantatásához is két ember kellett!

Korábban írtam már a kórós anya/fiú kapcsolatról olvasd el, ha részletesebben érdekel a témát itt:

http://drman.blog.hu/2016/09/18/miert_nem_tudnak_a_ferfiak_megszabadulni_a_koldokzsinorjuktol

Hasonló és persze helyes beidegződés, hogy a nőket nem bántjuk, mert ők a gyengébbik nem. Álljunk csak meg egy szóra! „Gyengébbik nem”, hát ne mondjuk ilyen felelőtlenségeket, szerintem a nők sok tekintetben, sokkal erősebbek a férfiaknál. Mint ahogyan az is tény, hogy egy férfi semmilyen körülmények között sem üthet meg egy nőt. Ez lesz az a társadalmi beidegződés, ami miatt a bántalmazott férfiak többségében nem viszonozzák az ütéseket, hiszen egy férfi tudjuk jól – „nem sír, tűr és soha nem üt vissza”. Ezt sajnos sok esetben ki is használják a bántalmazó típusú nők, akik sokszor ki is provokálják az utolsó pillanatig, hogy a férfinál mikor szakad el a cérna. Addig lovalják bele a vitába, amíg csattan egy pofon, ami utána már az erőszak a férfi számlájára írható és hiába volt előtte testi -lelki bántalmazás a nő részéről, sajnos jelentéktelenné válik.

Korábban írtam már erről a témáról is, hogy van-e a pofonnak szerepe a nevelésben, és milyen hatása van. Olvasd el, ha részletesebben érdekel a téma itt:

http://drman.blog.hu/2016/09/24/megussem_vagy_ne_ussem_ferfiak_szerepe_a_pozitiv_mintak_kialakitasaban

A bántalmazás megnyilvánulásai egy férfi életében:

Verbális – lelki bántalmazás

Azért azt mindannyian tudjuk, hogy a nők sokkal jobban és hamarabb megismernek bennünket férfiakat, mint mi őket. Éppen ezért a nemzetközi tanulmányok szerint is a leggyakoribb eset az, amikor egy szóváltás után a férfi megüti a nőt, azaz a nő tökéletesen tudja, hogy ha meg akar bántani egy férfit, azt mivel teheti meg a leghatékonyabban, hogy kiprovokálja a pofont. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden esetben a nő provokálta ki, mielőtt megtrollkodnád ezt a megjegyzést, helyesbítem! Sokszor hallani olyan esetről, hogy a férfi már elmenekülne, de a nő követi akár a wc-re is, csak, hogy kitombolja magát, mert ő rázúdítani akar. Saját kórosan megélt párkapcsolati magányosságát vezetné le a szeretett férfin, vagy az anyaságból eredendő megéléseiből származó ki nem mondott, meg nem értett érzéseit, vagy esetleg más megélését, ebből az aspektusból azt hiszem teljesen mindegy.

Azért ne felejtsük el, hogy az anyaság egy nagyon komoly női minőség béli változás hormonális és lelki szinten is, ami sok nőben sokféle frusztrációt is eredményez a boldogságon túl. Nekünk férfiaknak is elfogadóbbnak és figyelmesebbnek kellene lennünk pont emiatt és ez gyakran szül részünkről figyelmetlenséget, mert a férfi elvárásaink nem változnak az anyaság beálltával. Előfordulnak olyanok is amikor a nő bezárja az ajtót, eldugja a kulcsot, ezzel is azt üzenve, hogy én irányítok és Te márpedig meg fogsz hallgatni. Sajnos olyan esetekre is fény derült, hogy ezek után a férfit még tettlegesen is bántalmazta a nő és a bezárt ajtó előtt verte össze a férjét. Számos példát tudnánk arra is felsorolni, amikor megjegyzések formájában baráti társaságban, családban, gyerek előtt alázza meg a férfit a saját felesége, párja nem törődve ennek lelki maradványaival és még fel is háborodik rajta, hogy a férfi ezt miért nem találja viccesnek. Igen is, amikor téged valaki megaláz mások előtt, az bántalmazásnak minősül, hiába a „szeretett” párod követi el nincs rá mentség!

Hallgatás

Amikor egy férfit bántalmaz a felesége vagy a párja a legkevésbé sem természetes reakció, hogy erről szívesen beszélne. Említsük meg a teljesség okán, hogy ez egyik nemnél sincs másképp, csak a bántalmazott férfiaknál ez az ultraciki kategóriának besorolt tényező. A legtöbb esetben a férfitársak gúnyt űznek belőle, kinevetik és „kispöcsűnek” titulálják érte, ha mégis beszél róla. Ezért inkább hallgat róla. Konkrét eset volt az USA-ban, hogy a rendőrségen tett feljelentést egy férfi, akit maguk a rendőrök is kigúnyoltak, kinevették, hogy mennyire „nyúlbéla és nem vették komolyan. Később a férfit leszúrta a felesége egy konyhakéssel. Persze nem minden esetben ennyire drasztikus a végkimenetel. Ma nem igazán egységes a megítélés a nyugati társadalmakban sem hiszen, ha egy férfi bántalmaz egy nőt, annak nagyobb figyelmet szentelnek, mint fordítva. Általában ezzel is erősítve, hogy ne merj és akarj beszélni róla nyilvánosan, hiszen ez szégyen mások előtt. Mivel a bántalmazások zöme négyszemközt történik így nehéz sokszor igazságot tenni. A verbális-lelki bántalmazások nem, de a fizikaiak napvilágra kerülnek zömmel. Ha mindkét fél üt egy vitában, ember legyen a talpán, aki igazat fog adni egy monoklis nőnek és férfinak, na vajon ki ütött előbb? Ki volt a bántalmazó és a bántalmazott? Mindkettő? Mindkettőt egyformán fellelőségre is vonják? Vagy csak a férfit, mert nem ütünk meg egy nőt? Ha a nő ütött többször és előbb, de a férfi viszonozta egy pofonnal, akkor is a férfi a hibás, mert megint csak nem ütünk meg nőt? A nőnek lehet? Ezek talán sosem lesznek megválaszolva, mert a maga igazában, mindig mindenkinek igaza lesz. Egy biztos a férfi testi erőfölénye a legtöbb esetben adott, ezért sem etikus visszaütni, de a legfontosabb, hogy valóban szereted azt a nőt, ha meg tudod ütni?

 A bántalmazott férfi a legtöbbször retteg, hogy elveszti ez által a gyermekeit és mivel tudja, hogy mire képes a felesége vele is, félti ott hagyni őket, inkább eltűri és hallgat, benne marad a bántalmazó kapcsolatban. Ilyenkor a gyermekek is érzik is tudják ezt és az apát támogatják is titokban. Az apai szeretet ilyenkor legyőzi az összes többi fájdalmas megélést és szenvedést. Végül, de nem utolsó sorban, főleg a magyar társadalomban az elfogadás nem túl erős semmivel szemben. Gondoljunk csak, bele, hogy hogyan merné esetleg egy munkahelyen bevallani a monoklit a férfi, hogy az asszonytól kapta? Szerintem sehogy. Tuti van rá másik sztori! A rendőrségi jegyzőkönyvi statisztikák szerint amikor már tettlegességig fajul egy szituáció általában, azt vallják a férfiak, hogy „véletlenül belém állt a kés”. Aha véletlenül…

Zsarolás

Sajnos ez is egy tipikus jel, ami bántalmazásnak minősül. Kétféle eset van, amikor a nemi együttléttel, vagy a gyerekkel zsarol a nő. A lényeg mindkettőben az üzenet, hogy el fogod veszíteni, ha nem változtatsz valamin, vagy nem változol meg, vagy ha nem úgy viselkedsz, ahogyan én szeretném. Ez olyan, mint amikor a kutya orrát beletolják a kutyaszarba, hogy tanulja meg többet ilyet nem csinálhat! Csak az a különbség, hogy ezt a zsarolt férfival szemben minden alkalommal megteszik, amikor a nő számára helytelennek minősített a viselkedésminta! Szembesít a hibáiddal, a tévedéseiddel és fokozottan emlékeztet is rá, hogy a múltkor is képtelen voltál figyelni a gyerekre, mert hát balfasz apa vagy.

A legtöbb esetben azzal magyarázzák a bántalmazó nők, mert „nem mutathat rossz példát egy apa a gyermeke számára”, ezzel is tovább lenyomva a férfit érzelmileg és tovább zsarolva a szeretett gyermekkel.  A szexmegvonás tipikus reakció szintén, ha nem úgy viselkedsz, akkor nem lesz semmi mindaddig, amin ezen nem változtatsz. A leggyakoribb a folyamatos bűntudat keltés, amellyel teljesen sakkban tartja a férfit. Ha te mégis rámászol, akkor már az erőszak, mert nem akarta. Veszélyes vizek ezek uraim higgyétek el.

 Van még egy zsarolási forma, amikor a nő hallgat és tüntet. Azaz tudatosan nem beszél veled, nem akar meghallgatni, mintha nem érdekelnéd. Pedig pont tudja, hogy az ő hallgatása téged fog frusztrálni és ettől Te ideges leszel és ha ideges leszel, akkor bizony hibázni fogsz és megint felhasználja majd ellenned, hogy „Te mennyire agresszív állat vagy”! Az is zsarolásnak minősül, ha azt mondja, hogy „Ha nem teszed azt, amit kérek elhagylak”, vagy „Ha nem úgy lesz, ahogyan én mondom, akkor elintézem, hogy ne lásd többet a gyerekedet”! Uraim ezek már a pszichológia tudományában is megfélemlítés kategóriába tartoznak. Azaz, ezzel sakkban tartanak téged és ez a fajta lelki függőség is bizony bántalmazásnak minősül.

Hibáztatás

Gyakori, hogy a bántalmazó nő indokolatlanul is hibát keres a férfi viselkedésében. Mindegy mit csinál, a férfi a hibás. Ha nem ül le eleget a gyerekkel játszani, akkor azért, ha leült miért csak annyit, miért pont olyat…sorolhatnám a fokozatokat, szerintem világos.  A lényeg nem tudsz megfelelni semmiben neki. Ilyenkor általában a cél az, hogy felül kerekedjen és bizonyítsa a dominanciáját fölötted és a te alkalmatlanságodat minden szerepkörben. Egy vitás szituációban, ő rálép valamelyik lelki tyúkszemedre és te visszaszólsz, kb. 5 perc elteltével már úgy emlékszik vissza, hogy te mit mondtál neki és ő ettől olyan veled, amilyen. Azaz miattad lett a vita. Ezért csak is te lehetsz a felelős. Nincs esélyed sajnos, mert az emlékezet nem a te oldaladon áll szerinte. Volt már olyan kapcsolatod, ahol a nő mindent észrevett mit csináltál rosszul, vagy mit nem csináltál meg, de azt a sok mindent, amit igen azt sohasem? Kezdhetsz aggódni… A legfőbb jel a bántalmazásban ebben az aspektusban, hogy nem kér soha bocsánatot tőled semmiért, ellenben képes utána ezt is a többivel együtt az orrod alá dörgölni.

Féltékenység és izoláció

Amikor ez az eset áll fenn, akkor kb ezt történik. Te szívesen mennél a barátaiddal valahová, amitől jobban érzed magad, ami felemel és töltődni tudsz belőle, de ez nem lesz kedves a bántalmazó nő számára és mindent elkövet annak érdekében, hogy izoláljon téged és elszakítson mindentől és mindenkitől, ami neked fontos. Azért, mert tuti más nőket keresel ez lesz az érve, pedig pont tudja, hogy azzal büntet már egy ideje, hogy nem fekszik le veled és közben meg attól retteg, hogy te megcsalod, pedig te tényleg nem gondoltál erre, csupán kikapcsolódni akartál. Ő ezt nem így éli meg és visszaigazolást keres titokban a telefonodban, a facebookon és ha már szívecskével reagál egy számára ismeretlen ismerősöd egy általad megosztott hivatkozásra, akkor az tuti nem a posztnak szólt, hanem neked. Újabb vita arról, hogy kivel mit csinálgatsz titokban, sőt gyakran megjegyzi neked, hogy szaladj csak a kis xy-odhoz és keresd nála a boldogságot. Ezt napjában többször is hallani fogod! Emiatt biztosan lesz egyre több vitád és egyre kevesebb kedved, barátod, mert ez abszolút korellál egymással.  A bántalmazó nő nem viseli el a kritikát és a tanácsokból pedig köszöni nem kér, hiszen ő nem véleményt cserél, hanem véleményt közöl, a te véleményed csak újabb olaj lenne a tűzre. A lényeg szépen lassan lemondasz mindenről, csak ne kelljen újra vitázni a semmin és beletörődsz. Legyőztek, megalkudtál, csak hogy ne bántson tovább ezzel lelkileg!

Pénz

A teremtés koronájától azt is várja el a nő, hogy teremtsen is. Gyakori, hogy a férfi, amíg azt éli meg, hogy ő a családjáért dolgozik, addig otthon nem ezt kapja vissza válaszul. Több eset is létezik. Ha nincs befolyásod a családi kassza felhasználására, akkor bizony hamar olyan helyzetbe kerülsz, hogy ha te szeretnél valamit magadnak, akkor szinte könyörögnöd kell érte és megjegyzések közepette kivívod, de ezután tuti azt fogod hallgatni, hogy a gyerektől és a közös jövőtöktől veszed el a pénzt. Ha esetleg munkanélkülivé válsz, vagy esetleg egészségi problémák miatt nem tudsz annyit keresni, mint amennyit szeretnél, gyakran előfordul bántalmazó nőknél, hogy ezt folyamatosan az orrod alá dörgölik, hogy ezzel is éreztessék veled, hogy alkalmatlan férfi vagy. Ne feled, hogy a nők legfőbb nyomógombja a biztonság és ha te ezt veszélyezteted, akkor bizony áldozat leszel hamarosan. Ha pedig gyerek is van akkor ez halmozottan igaz.

Fizikai erőszak

Ez már az a szint, amin nincs mit bizonygatni, hogy áldozattá váltál. Ha repül a tányér, ha hozzád vág bármit, amivel neked fájdalmat okozhat anélkül, hogy abba belegondolna, hogy ettől meg is sérülhetsz komolyabban, akkor bizony már nagy a baj! Vagy üt, rúg, karmol téged, vagy letépi a ruhád mindenféle előzmény nélkül, vagy akár előzménnyel is stb. akkor sajnos már mielőbbi segítségre szorulsz és ne hallgass tovább!

Alkohol

Ez is két élű dolog szintén. Van, aki a bántalmazott férfiak közül azért kezd el az alkoholhoz fordulni, mivel nem tudja, hogyan levezetni a feszültségét, vagy mondhatnám úgy is elviselni a bántalmazót. Persze ez sem lesz megoldás, mert ugyan tompítja a fájdalmat és a megéléseket időszakosan, de utána egyrészt az egészség rovására megy, másrészt újabb támadási felület a bántalmazó részére. Azaz onnantól kezdve ezt is hallgathatja, ha éppen nem fog rá valamit, hogy tudattalan állapotban mit művelt vele, ilyet is hallottam már. Azért is veszélyes, mert nem csak belassuló típus van, hanem felbátorodó is tőle és bizony nem biztos, hogy képes lesz visszakontrolálni, hogy ne üsse meg a bántalmazót. Persze onnantól kezdve, jön az ittas állapotban elkövetett családon belüli erőszak a nő sérelmére. Ez mindenképpen zsákutca, viszont a magyarországi alkohol statisztikákat tekintve teljesen releváns sajnos. Mindenképpen kerüld el az alkoholt, hogy tiszta maradhass tetteidben és ne feledd ez nem gyógyszer a problémáidra!

Mit tehetsz?

Nem sok dolgot tehetsz, de ebben minden szakember egyet ért, hogy a legfontosabb, hogy TÉRJ KI a szituáció és esemény elől. Ekkora már tudod mik a jelek. Próbáld meg elkerülni. NE ÜSS VISSZA soha, mert az még jobban mélyebbre fog húzni és valószínű te sem állsz fel lelkileg utána a bűntudatból és nem leszel különb, mint a bántalmazó nő! Ezután mindent bukni fogsz és már megfordul a megítélés is, ne feledd! GYŰJTS BIZONYÍTÉKOT, azaz menj el orvoshoz és vetess látleletet, az orvosnak titoktartási kötelezettsége van. Menj el pszichológushoz és mesélj neki erről azon kívül, még segítséget is kapsz, hogy gyógyulj lelkileg. Vedd fel a telefonodra a szituációt, hogy ha mindig vitás mivel kezdődött és mi következett. KERESS ÚJ HELYEKET ÉS BARÁTOKAT, ahol kikapcsolódhatsz, vagy esetleg olyanokat, akik megértenek és melléd állnak, akár tanúskodnak is melletted. NEM VESZTED EL A GYERMEKED ettől soha ne félj, mert ha minden bizonyítható az anyával szemben, akkor a családjog a gyermekeket nézi nem pedig titeket és abban sincs különbség, hogy ilyenkor melléd fog állni a gyermekek javára, mert egy erőszakos anya, ugyanaz jogilag, mint egy erőszakos apa és gyerek közelébe nem való! KÉPEZD MAGAD mindig olvass el a témában irányadó szakirodalmat, járj képzésekre, amelyek személyiségfejlesztőek, de még lehet spirituális témájúak is, ebből a szempontból nem fontos csak az, hogy segítsen! Segítsen újra megtalálni önmagadat!

Magam is utána olvastam a témának elég részletesen, de valóban kevés magyarországi cikk, vagy tanulmány létezik pont a fenti indokoknak köszönhetően a témában. Én magam is éltem együtt olyan nővel, aki lila foltot tett a mellkasomra rúgással számtalanszor, mert egy vitában, amikor elfogyott az érv részéről már csak ez maradt. Sosem bántottam és ő volt az egyetlen ilyen kapcsolatom anno. Én már tudok erről beszélni, mivel már rég túl vagyok ezen és a foltokon kívül nem hagyott mélyebb nyomokat bennem lelkileg. Viszont voltak olyan férfi közeli ismerőseim, akik ezért váltak el, mert pl: a feleségük letépte róluk a ruhát és szétkarmolta a testüket indokolatlanul stb és azóta is a közös gyerekkel, láthatás megvonással zsarolják őket!. A verbális és lelki bántalmazásról hamarabb beszélnek a férfiak egymással egy sör mellett szűk baráti körben, mint a fizikairól és ilyen sztorit is hallottam már párat, bár meggyőződésem, hogy ezt ők nem is tudták ennyire tudatosan, hogy az általuk elmondott sztorik jó része már erőszaknak minősül! Így a fenti cikkben leírtak egyrészt személyes és valós elbeszélések alapján íródtak, a nemzetközi és a kevés Magyar felelhető szakirodalomra és pszichológiai tanulmányaimra építve!

Mindegy, hogy nő, vagy férfi a bántalmazott, AZ ERŐSZAKRA NINCS MENTSÉG ez az Angyalhír séta mottója is és nagyon igaz! Ne feledd férfiként te is, hogy te erre nem szolgáltál rá és nem érdemled meg, hogy így élj! Mindig van választásod és van segítség, de a legfontosabb, hogy tudd, merd, akard és tedd meg az első lépést ÖNMAGADÉRT! Kérj segítséget, ha bajban vagy!

Amennyiben van véleményed a témában, vagy éppen bántalmaztak téged is, mondd el mindannyiunk tanulságára és/vagy segítségére! Ma is köszönöm az idődet!

 

 

 

 

(foto:boniform.com)

Címkék: Férfi