Próbálom magam képezni folyamatosan a különböző témakörökben és bizony most egy nagyon és sokakat érintő témakör boncolgatásába kezdek bele. Azt már előre leszögezem, hogy a szülői mintáknak több fejezete lesz, mert egy cikkben nagyon nehezen emészthető amúgy is a kérdéskör! A lényeg, hogy ne  csak a megszokott, már ismert sémákat figyeljük meg. Szeretném többféle aspektusból is leírni majd nektek, hogy semmiképpen ne csússzunk el azon a vékony jégen, hogy ez bármelyik nem hibáztatása lenne. A cél a felismerés és nem a vádaskodás! Ez az alap kérdés körök egyike, ami mindkét szülő felelősségét tartalmazza! Kérlek benneteket előre, hogy ennek tükrében írjatok majd kommenteket is a témához és kerüljük a nő gyűlölő hozzászólásokat!

Vida Ágnes neves és elismert babapszichológus egyik könyvében olvasható ez a jelenség, mi szerint mindenki még felnőtt korban  mintha a köldökzsinórjával rohangálna és igyekszik megtalálni azt a helyet, ahová bedughatná. Elmerengtem ezen, hogy vajon mi férfiak még mindig nem tudunk leválni az anyánkról? Az anyai mintákat keressük a nőkben, mintsem a társat csak, hogy bedughassuk újra a köldökzsinórunkat valahová? Csupán hiányzik az érzelmi stabilitás a férfiak életéből? Mi okozhatja ezt az igen csak figyelmet illető problémaegyüttest? Segítsetek megfejteni a témát! Boncolgassuk kicsit...

Körbe nézve a nagyvilágban sajnos egyre gyakoribb jelenség, hogy nehezen megy a fiatal férfiaknak a családtól való leválás, illetve sokáig maradnak a szülőkkel. Korábbi témánkban, már kommentekben volt erre utalás, hogy bizony ez nem csupán arról szól, hogy a férfiak így döntöttek, hanem inkább a szüleikkel és az őket túlszerető, gondoskodó szülőkhöz vezethető vissza.

Társadalmi tendencia lett egyedülálló szülővé válni, illetve csonka családban nevelkedni! Alapvetően, nem a válások vagy a kapcsolatok szétszakadásainak okairól szeretnék itt írni, hanem inkább, hogy miként csapódik le ez a jelenség a csonka családban nevelkedők, illetve az "egészséges" családban nevelkedő fiúgyerekek tekintetében. Miként szolgáltatunk további okot a csonka családok és a torz személyiségű férfiak kialakulásához.

Véleményem szerint az egyedülálló anyák egyik legnagyobb problémája, hogy teljesen magukra maradnak és minden szerepkör, ami például a férfi szülő dolga lenne a nevelésben is rájuk hárul. Azért azon nehezen lehetne vitatkozni, hogy a tökéletes személyiségfejlődéshez a legideálisabb állapot, ha mindkét szülő jelen van a gyermek életében.  A szülői minták átadása és az értékek átadása szempontjából is egyaránt. Egy nő nem tud férfi lenni és fordítva egy férfi nem tud nő lenni 100%-ban. Lehet közelíteni, hogy igyekezzünk a másik szülő hiányából eredő űrt kitölteni, de ez sosem lesz ugyanaz.

Az is köztudott tény, hogy a fiús anyákat és a lányos anyákat is teljesen másképpen kell kezelni ebben a témakörben, mivel teljesen másképpen viszonyulnak a gyermekeikhez főleg, ha egyedül nevelik gyermekeiket. Most inkább a fiús anyákról szeretnék írni nektek.

Amikor egy felnőtt szülő olyan helyzetbe kerül, hogy elválik a párjától, vagy bármi okból egyedül marad hajlamos olyan szeretetet is beleerőltetni a gyermekével való kapcsolatba, ami nem a gyereknek szól, hanem a férfinak. Éppen ezért azzal nincsen baj, ha egy anya nagyon szereti a fiát, de azért az sem normális ha 12 évesen a fürdésnél még ő húzza fel a fitymáját tisztítás képen. Vagy arra kényszeríti a fiát, hogy ülve pisiljen, mert akkor nem lesz pisis a wc mellett, vagy a wc deszka. Ez szerintem tragikus és nem a gyerekről szól, csak a szülőről. Csodálkozunk, hogy a fiunk kissé torz személyiségű lesz? Sajnos hallottam ilyen esetről is!

Sorozatosan próbálják az anyák olyan érzelmi zsarolásban tartani fiú gyermekeiket, amiből ők azt érzik, hogy minden biztonságot érzelmileg, anyagilag és más területeken csak otthonról kapnak meg és csak tőlük. Sajnos a legtöbb esetben ez nem is tudatos érzelmi zsarolás, inkább tudatalatti. Éppen ezért mindent el is követnek, annak érdekében, hogy kiszolgálják a fiaikat még 30 évesen is és teljesen természetes, hogy a fiúgyerek nem ad a családi költségvetésbe hiába dolgozik, mert hangsúlyozzák nekik, hogy nem  kell. Pedig nagyon is kell! Ezzel elérik, hogy a fiuknak az lesz a kényelmes állapot, hiszen semmiért nem kell küzdeni, anyuci megold mindent, miért is akarnának leválni ebből az állapotból!  Ne csodálkozzunk azon sem, hogy amikor jön az első párkapcsolat akkor, vagy az anyjukat keresik a nőben, vagy azt a hamis érzelmi biztonságot, amit nőként adtak, nem anyaként nekik. Éppen ezért nem tudnak egészséges női-férfi kapcsolatot kialakítani. Hiányzik belőlük az a panel, ami a férfi mintákért felelős. Nem látták, hogyan viszonyul az apjuk, az anyjukhoz férfiként és miként oldja meg a többi férfi feladatot az életben. Van persze olyan eset is, ahol az apa erőszakossága, vagy torz férfi mintája miatt siklik ki a fiú élete ezt is meg kell említenünk. Viszont az is tény, hogy a legtöbb fiús anya szerelmes a fiaiba amivel nincs is baj, de azért felnőtt korukra nem árt, ha ez átalakul csak tiszta szülői szeretetté, hogy ne torzuljanak el a fiaink. Éppen ezért nem tudnak egészséges női-férfi kapcsolatot kialakítani. Én például nagyon korán leváltam az anyámról és már 20 -23 évesen külön éltem, magamat tartottam fenn anyagilag és közben még egyetemre is jártam. Nem azért, mert az anyám így akarta, hanem mert én így döntöttem. Tőle még biztosan otthon élnék, anyuci szoknyája mellett. :) Special nagyon sokat köszönhetek a bátyámnak, aki a férfi minták kapcsán a legnagyobb tanítóm volt, mivel én is csonka családban nevelkedtem fel.

El kell mondjam nektek, még mielőtt a fiús anyák megköveznek érte, hogy nagyon is sokat tehetünk apaként ennek a jelenségnek a leküzdéséért mi is. Igen is a mi dolgunk ugyan úgy férfit nevelni a gyermekeinkből, nem csak a nőknek! A gyermekvállalás nem a nő felelőssége, hanem a miénk is! Miért akarjuk, hogy a gyerekünk  a felnőtté válás után is dugdossa a köldökzsinórját valamelyik nőbe? Kinek jó ez? A fiunknak semmiképpen nem.

Amennyiben női olvasók (fiús anyák) is olvassák a témát, akkor csak emlékeztetni szeretnélek titeket, a férjeteken, párotokon keresztül látott és általatok már bírált fiús anya mintákra. Ha Te már bíráltad az anyósodat a fentiekben olvasottakért, akkor ne légy álszent magaddal és önérzetes Te sem! ;)

Ugyan lehet sokak nem értenének egyet velem, de szerintem az érzelmi intelligencia jelentős részét az anyánktól kapjuk. Mint ahogyan azt is, hogy hogyan tudjunk szeretni másokat és önmagunkat, hogyan kezeljünk le olyan szituációkat, amelyekben az együttérzés, a szociális érzékenység és egyéb érzelmi intelligenciát befolyásoló jelenségek jelen vannak. A nő mindig az érzelmi stabilitás kialakításáért felelős. A férfi mintáknak elsősorban, a "vadászat" megtanulására, a hitrendszer kialakítására, pragmatikus dolgok elsajátítására, a család védelmezésének intézményére, a teremtésre és a biztonság megteremtésére kellene fókuszálnia. Mindezt úgy, hogy a valós férfi megélések és érzelmek mintája is párosuljon a felsoroltakhoz. A férfi adja alapvetően teremtő erőt és harcos én kialakítását, elsősorban ezért felelős. Az édesanyád adja a belső érzelmi motort, az édesapád meg az eszköztárat a kezedbe az életed akadályainak leküzdéséhez. Persze mindkét helyre tudnék még sok jelzőt felsorolni, de nem ez a lényeg benne!

Néha úgy tűnhet, mintha az édesanyád szándékosan keserítené meg a már meglévő párkapcsolatodat. Minden anya azt akarja benned látni, hogy Te vagy a csodálatos, sikeres, szerető férfi, férj és apa, de valahogy nem ezt kapja. Sajnos ne legyenek illúziód, ebben nem csak az a lényeg, hogy Te valóban sikeres, szerető férfi, férj ás apa legyél, hanem hogy ő elmondhassa önigazolásul, milyen tökéletes fiút nevelt! Sikerült bebizonyítania a világnak, hogy ő egyedül is megoldott mindent és nem kellett hozzá neki férfi! Majd jön a válásod és mit akar anyuci?...hogy költözz vissza hozzá, mert neked az a legjobb, ha vele élsz, akkor vagy a legnagyobb biztonságban!

Egy nagy lópikulát uraim! Igen is mi ugyanúgy tehetünk azért, hogy ne alkalmatlan fiaink legyenek, akik a saját árnyékuktól is megijednek a szülői ház elhagyása után és kórosan futkároznak a köldökzsinórjukkal, hová dughatnák azt be és meg akarják keresni az anyjukat egy másik nőben! Figyelj csak, a feleséged nem az anyád, ha ez nem tűnt volna még fel? Ébredj fel! Megélheted, hogy sokat dolgozol és későn jársz haza, de helyetted nem neveli senki férfiként a gyereked! Igen is tenned kell neked is, hogy több időd legyen foglalkozni a fiaddal! Példákat mutatni, beszélni a sikereidről, az érzelemvilágodról, a dilemmáidról, a megéléseidről, félelemeidről és nem csak elmondani, hanem megmutatni, hogy Te hogyan élsz és működsz férfiként!

...de amíg mi férfiak képtelenek vagyunk szembenézni és felismerni a mintáinkat, addig nem sem várhatjuk el, hogy a fiaink önmaguktól erre képesek legyenek majd felnőttként. Vagy amíg neked a saját kapcsolatodban alárendelt viszonyod van a pároddal szemben, addig a fiad sem lát mást csak azt, hogy apám is úgy éli túl a férfiasságát, hogy nem önmagát adja a kapcsolatban, menekül és meghunyászkodik. A  lényeg az egyensúly uraim! Nem jó, ha csak te vagy az uralkodó és az sem, ha csak a nejed. Az egyensúlyban mindkét fél szerepe fontos. Bár egyre inkább azt látom, hogy a nők már nem türelmesek és nincs idejük megvárni egy kapcsolatban, amíg te a kezedbe veszed az életed és a közös életetek irányítást, hanem egyszerűen átveszik tőled, mert balféket játszol és keresed önmagad. Viszont, amíg te keresed magad, addig a gyermekeid egyre nagyobbak lesznek. Az idő nem vár ránk! Egy igazi anyatigris nem tudja megvárni azt amíg te önmegvalósítóvá válsz, ő úgy érzi helyetted is védelmeznie kell a gyereket, mert te minden tetteden keresztül vissza is igazolod ezt. Azután már azt is megélheted, hogy neked szavad sincs a házasságodban, pedig csak magadnak köszönheted! Szegény Te! Majd jön az alkohol, a megcsalás és a többi hibás döntésed és csak még mélyebbre süllyedsz és egyre távolabb kerülsz a valóságtól...

Ez csak pár példa, de szimbolikusak. Mit tehetünk az ügy érdekében mi férfiak? Amennyiben magadra, vagy a szüleidre ismertél szerintem gondolkodj el azon, hogy beléd milyen mintát kódoltak a szüleid? Hogyan próbáltak téged manipulálni, akarva, vagy akaratlanul? Az édesanyád és az édesapád egyformán. Vagy éppen a hiányuk, vagy az elvesztésük miatt, miért rekedtél meg a saját magad felé vezető úton? Ne őket kezd el hibáztatni, tegyél magadért! Ők is hozták magukkal a mintákat a nagyszüleidtől és a dédszüleidtől, tehát ez a tyúk és tojás kérdése a múltra vetítve egy az egyben. Nem a felelősöket kell keresned és falhoz állítani édesanyádat és az édesapádat, hanem neked megállítani ezt a folyamatot. Te most tehetsz érte, ha akarsz! Vagyis inkább, ha van erőd magaddal ezt megbeszélni, a mintákat azonosítani és cselekedni! 

Nekem sokat segít a feleségem és mi beépítettünk egy jelzőrendszert oda-vissza a párkapcsolatunkba, hogy szólunk, ha másik rossz széllel száll! Sokszor és sokféle képen erősítjük a férfi - női mintákat egymásban szavakkal és tettekkel. Igen is hagyjuk, hogy a kisfiunk mindenben részt vegyen és lássa ezeket. Lássa, ha én magamba vagyok fordulva, mert megérintett valami, de oda is jön hozzám és azzal, hogy hozzám bújik érzem, hogy érez és lát engem. Aztán megmutatom neki azt is, hogy emelkedjek ezeken felül! Nem baj, ha a kettősség benned van. Látnia kell a sikereket és a kudarcokat is, hogy kialakuljon benne az egészséges férfi kép. Hogy lássa, az életben nem minden kalács mézes, hogy nem mindig te nyersz valamiben, de azt is, hogy ha vesztettél, miként dolgoztad fel és alakítottad át a fejlődés irányába. Látni, hogy képzed magad, hogy akarsz tanulni a hibáidból és hogyan viszonyulsz szerető társként a párodhoz.

A legnagyobb segítőtársad ezen az úton a párod lehet. Az is kell, hogy ő is akarja a változást. Ez lesz a legnehezebb feladat az egészben, de ha férfivé válsz, akkor ő is könnyebben engedi el a hibás mintáit és bízni fog benned! Hagyja, hogy Te is kivedd a nevelésből a részed! Ehhez az is kell, hogy bízz te is a másik feledben, mert a FELE-séged, a legnagyobb tükör lehet neked! Kell, hogy elfogadóvá válj! Ne támadásnak élj meg dolgokat, amikkel szembesítenek, hanem lehetőségeknek, amiken keresztül megismerheted magad jobban és inkább köszönd meg a tanítást! Segítsetek egymásnak tükröket tartani, de vigyázzatok, hogy soha ne essetek át a ló másik oldalára és ne fájdalmas legyen a tükörtartás, hanem szeretetteljességre törekvő! Talán egyszer már elcsökevényesedik a Te köldökzsinórod is és nem kell dugdosnod sehová és otthon hagyhatod az édesanyádnak végleg emlékül a mintákkal együtt szalaggal átkötve...

Amennyiben tetszett a téma, akkor mondd el Te is a véleményedet önmagad, valamint mások tanulságára és segítségére! Kövesd a témákat napról-napra és szólj hozzájuk! Köszönöm az idődet! ;)