Nemrégiben egy nagyon kedves barátom mutatta meg nekem ezt a videót, amely kapcsán hosszasan beszélgettünk a témáról. Mivel mindketten fiús apák vagyunk és mindkettőnknek két-két fiunk van, így arra a megállapításra jutottunk, hogy igen is foglalkozni kell minden apának ezzel a kérdéskörrel és nem csak a másik nem iránti tisztelet kialakításáról beszélünk, hanem arról, hogy tágabb értelemben, hogyan alakítjuk ki bennük ezeket a pozitív gátló gombokat, amelyek ilyenkor be kapcsolnak!

Ez a videó alapvetően sok országban elkészült és sok fiúnál tesztelték ugyanazt a kérdéskört. A feladat lényege, hogy fiúkat és lányokat hoznak össze egy pár percre egymással, aki nem ismerik egymást. Az instruktor különböző feladatokat ad a fiúknak, amelyeket végre kell hajtaniuk és a legvégén megkéri őket, hogy vágják pofon a velük szemben álló kislányokat. Elképesztő a kisfiúk reakciója. Látszik rajtuk, hogy egy pillanat alatt lepereg bennük, hogy ez egy feladat és meg kellene csinálni, de egyszer csak valami belső hang bennük azonnal megállítja a végrehajtást. Majd nemet mondanak a kérésre. Megkérdezi tőlük az instruktor, hogy miért nem vágták pofon a kislányokat és erre teljesen eltérően, de válaszolnak is. Ha még nem nézted meg eddig, akkor nézd meg és beszéljünk erről a kérdéskörről is közösen! Tanulságos!

Összeszedtem pár olyan példát, ahol már csattant el pofon, vagy durvább eset is megtörtént!

Előre szeretném leszögezni, hogy minden eshetőséget nem tudok egy cikkbe leírni, ezért igyekszem a legszemléletesebbeket felsorakoztatni. Kérlek, benneteket, hogy a kommenteknél vegyétek figyelembe, hogy témaindító példákat fogok leírni!

Példa I.

Miközben néztem ezt a videót eszembe jutott egy srác, aki a régebbi baráti körömhöz tartozott, akinek a példáját le szeretném nektek ide írni név nélkül. Ő egy nagyon intelligens és mindenkivel nagyon kedves fiatalember, de volt valami fura mégis a viselkedésében. Amikor bármilyen baráti összejövetel volt ő is szívesen iszogatott velünk, de mindig elmondta, hogy ne hagyjuk, hogy tömény alkoholt igyon! Eleinte nem értettük, de megkérdeztük a barátnőjét, hogy mire gondolt ezzel? Ő csak annyit mondott, hogy olyanná változik tőle, mintha nem önmaga lenne és dühöngeni kezd, aminek a leggyakoribb kimenetele általában az, hogy megver valakit. Sajnos a párját is gyakran bántalmazta így, az elmondása szerint. Később párszor, akkori párommal meglátogattuk őket saját otthonukban és általában külön a lányok és mi is külön srácok sokat beszélgettünk. A szobájában az volt a legszembetűnőbb, hogy rengeteg pszichológiai vagy filozófiai könyvet tárolt a polcokon és mint később kiderült, azokat el is olvasta mind. Szívesen vitáztunk ezekben a témákban és az tisztán látszott, hogy nagyon képzett a szülőket érintő és a gyermek pszichológiában. Nem az első alkalommal, de később azt is elmesélte, hogy az apja egy vadállat volt, aki gyakran ment haza részegen és akkor terrorban tartotta a családot. Nem volt ritka, hogy kitörte a ház összes ablakát ittasan, ráadásul téli időszakban, vagy éppen az édesanyjával együtt megverte őket. Az anyukája nem mert ellene tenni semmit, mert ő maga is félt tőle. Később, amikor felcseperedett már őt volt az, aki megállította ilyenkor a fizikai erejével, de a dühöngését, akkor sem tudta lecsillapítani, sajnos néha fizikálisan kellet bántalmaznia a saját apját, hogy megállítsa őt. Ez odáig vezetett, hogy az édesanyja is elkezdett inni és sokat volt elvonulva saját magában ilyenkor, ő pedig a válaszok után kutatva könyvekből kereste a megoldásokat saját életére vonatkozóan. A sokadik beszélgetés után ő maga fogalmazta meg, hogy azért nem akar társaságban tömény alkoholt fogyasztani, mert akkor elveszti maga fölött a kontrollt és akkor olyanná változik, mint az apja volt. Ezt nagyon szégyellte az tisztán látszott! Ilyenkor minden előjön belőle, amit gyermekként átélt, a pofonok, a verések, a lelki terror, vagy amit elfojtott magában és szeretné önmagától megóvni a környezetét. Legfőképp azt mondta, soha nem akar olyan lenni, mint az apja volt és sokat kell még küzdenie ezen a fronton a mintáival! Vajon akkor is megállítaná a belső hang ezeket a gyerekeket, ha ilyen mintákat látnak?

Példa II.

Sajnos egyre többször hallani olyan esetekről is, ahol férfitársaim arról mesélnek, hogy őket bizony bántalmazza a feleségük tettlegesen. Nem ritka, hogy egy vita, vagy egy veszekedés kapcsán odáig fajulnak a párok, hogy egymásnak esnek, de nem mindig a nők kapják a pofonokat. Ők arról meséltek, hogy sok esetben azt használták ki a párjaik, hogy tudták sohasem lenne képes a férfi őket megütni, így addig feszítették a húrt, ameddig csak lehetett. A veszekedés végén látva, hogy a férfi már teljesen meghasonult ettől az érzéstől, hogy őt bántalmazzák durván lelkileg és mégsem tudja megütni a nőt, mert az a belső hang megállította őket ebben, azért hogy még jobban meg legyenek alázva a férfiasságukban kaptak mellé pofont, vagy rúgásokat, vagy más formában, de fizikai bántalmazást is. Ezeknek a kapcsolatoknak mind válás lett a vége, mert bármennyire is próbáltak ezeken felül emelkedni, nem voltak képesek. Persze sok esetben ennek az ellenkezője is megtörténik, hogy addig mondogatja a nő a férfi számára megalázó szavakat és lelki bántalmazásokat, hogy a férfi úgy érzi már nem tudja csak pofonnal megállítani a helyzetet, mert szavakkal képtelen lenne. Nem azt akarom mondani, hogy nem hibásak a férfiak, ha verik a feleségüket, vagy pálcát török a családi erőszakban mielőtt megkövez a nőtársadalom, vagy a kommentezők, de sajnos ezek a példák, amelyekkel találkoztam már pályafutásom alatt mind megtörtént esetekre alapulnak. Sem igazat adni, sem pedig védőügyvéd szerepet játszani nem szeretnék egyik esetben sem, csupán elmesélni nektek ezeket a létező példákat! A többit Ti úgy is hozzáfűzitek majd! Ezekben a családokban bármilyen szemüvegen is nézzük meg a történéseket a gyermekek sérülnek ugyan úgy, mint az első példában. Talán a sérülés intenzitása és mélysége, valamint a felnőttkorban való lecsapódása a saját férfi - apa mintájukban, ami eltérő. Vajon akkor is megállítaná a belső hang ezeket a gyerekeket, ha ilyen mintákat látnak?

Példa III.

A harmadik leggyakoribb példa, hogy sokszor fordulnak oda az anyák a férjükhöz azzal a felkiáltással, hogy "apa csinálj valamit a gyerekkel, mert már nem bírok vele". Ilyenkor sokféle eset jöhet számításba, attól függően, hogy éppen hány éves a gyerek, egészen odáig, hogy mi az ok ami miatt a párunk a segítségünket kéri. Számos férfitársam mesélt már arról nekem, hogy bizony elő elő fordult, hogy pofon vágta a gyermekét hasonló szituációban. Azt mondják tőlem sokkal okosabb szakemberek, hogy kevés család van ma a világon, ahol legalább egyszer ne csattant volna el egy-egy apróbb pofon így, vagy úgy, Van, aki tagadja és van aki beismeri, de ebben nem is ez a lényeg talán, hanem az ok, ami miatt elcsattan. A baráti körben való beszélgetések és a téma boncolgatása közben, mi sokféle indokot tudtunk felhozni, de inkább szituációnak nevezném, hogy miért csattanhatnak el ilyen pofonok. Már itt hozzá szeretném tenni, hogy nem értettünk egyet a pofon intézményével a nevelésben a baráti körömben és legfőképpen szerintem nem az megoldás. Egy pár a teljesség egésze nélkül, megtörtént sztorik alapján: Egyik férfi azért vágta pofon a fiát, mert az édesanyjával olyan hangnemben beszélt, hogy úgy érezte, hogy maradandón, akarja tudtára hozni, hogy ez így nem helyes. Tisztelje meg az anyját! A másik férfi, akinek vízilabdázó a nagy fia, 18 évesen elé állt és egy parázs vita közben a fiú picit lökött az apján,aki visszakézből arcon ütötte. Elmondása szerint nem sokon múlott, hogy a fiú viszonozza azt. Bár, ahogyan ő mesélte, a fia már akkor jobb fizikummal rendelkezett, mint ő! Ez egyfajta erő demonstárció volt, így nevezte! A harmadik esetben egy kisebb gyermek a játszó téren szándékosan ellent mondott az apjának és nem akart lemászni a csúszda tetejéről, viccesen próbálta ingerelni az apját, hogy nem mászik le onnan. Ekkor egy kislány felmászott mellé és véletlenül meglökte, aki leesett a csúszdáról és a csak a csodával határos módon nem lett nagyobb baja. Apukánk odalépett, lemarta a csúszdáról a gyereket és jól felpofozta. Rengeteg sztorit, hallottam már pofonokról, éppen ezért nehéz lenne mindet felsorolni. Egy dolog mindegyik apukában egyforma volt, hogy meg volt győződve arról, hogy ezt ő jól tette. Mondom ezt én bírálat nélkül, szimplán tényszerűen. Ezekből a történetekből az látszik, hogy a nevelésben az úgynevezett Makarenkói pofon jelenség sokszor benne van, van aki beismeri, van aki nem. Vajon akkor is megállítaná a belső hang ezeket a gyerekeket, ha ilyen mintákat látnak?

Arra gondoltam, hogy a fenti példákat tekintve és a fő kérdéskörünket "Vajon akkor is megállítaná a belső hang ezeket a gyerekeket, ha ilyen mintákat látnak?" természetesen a  Ti véleményetekre számítva megkérdezlek benneteket erről, Ti hogyan vélekedtek és a mi a nagy magyar valóság? Készítettem nektek egy pár kérdésből álló kérdőívet, amit 1-2 perc alatt kitölthettek és a végén mérhető és látható az eredmény, hogyan vélekedünk mi magyarok ebben a témakörben?

Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy a teszt anonim, nem kell megadni adatokat és senki nem tárol sehol róla semmit. Ez a minikutatás csak a blog.hu olvasói számára készül! Célja a tanulságok levonása a férfi mintákkal és a nevelési elvekkel kapcsolatban! Természetesen a női olvasók is kitölthetik a tesztet, nézzük meg, mi a véleményünk a pofonról a nevelésben nekünk magyaroknak!

Amennyiben neked is tetszett a téma és szívesen elmondanád a véleményedet ebben a témakörben, vagy segítségre szorulsz, akkor írj bátran kommentet  és/ vagy kérj segítséget! Maradj velem és kövesd a témákat napról napra! Köszönöm az idődet! ;)