Mitől félnek a legjobban a férfiak?

felelem.jpg

Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon ki és miért olvas el egy blogot? Vajon mi az ami összecseng az emberek mentalitásában? Hogyan kötnek össze érzelmek embereket, úgy hogy amikor találkoznak számukra olyan, mintha ezer éve ismernék egymást? Még a rögtön összekapcsolódott és együttműködő emberek között is vannak tabuk. Van egy dolog a férfiak életében, amiről a legnagyobb "bűn" beszélni és azok a félelmeik.

A legtöbb férfitársam, akivel erről már beszéltem valaha, mindig azt mondta nekem, hogy "ugyan menj már hisz egy férfi semmitől sem fél". Jól megtanulták a leckét a férfiasságról. :) Nagyon kevesen mertek erről igazán beszélni még baráti körben is. Persze mindenkinek mindent elhiszek a szavaiban, de miközben azt látom, hogy nem azt éli amit beszél a szájával, akkor mindenféle ítélkezés nélkül szimplán csak mosolygok magamban. Miközben idegbeteg magában a munkahelyén, vagy retteg attól, hogy a feleségétől szidást kap, ha 5 perccel később ér, haza mint ahogyan ígérte, vagy hogyan legyen tökéletesen megtervezett egy házassági évforduló és nehogy rosszul sikerüljön? stb. Sorolhatnám a sok-sok apróságnak vélt félelmeiket, de inkább beszéljünk a lényegről!

Valóban mitől félnek a férfiak a legjobban? Én azt tapasztalom férfi körökben, hogy talán attól, hogy valaki majd a jól felépített brand mögé lát egyszer. Jön majd valaki és őt nem érdekli milyen falakat húztál magad köré kisgyermekkorod óta a családban az iskolában, a baráti körödben, a munkahelyeden, vagy a facebook profilodban. Vagyis kiderül az igazság rólad! Ettől félnek leginkább a férfiak! Ki fog derülni, hogy nem csak egy érzéketlen tuskó vagy, hogy tudsz elérzékenyülni egy film után, hogy megérint téged is, a gyermeked sírása, hogy egyszer csak ott vagy a párodnak is fontos szituációban, úgy hogy erre ő már nem is számított, de titkon remélte, hogy szeretnéd Te is, ha másoknak segíthetnél valamiben tiszta szívből. Sajnos ezek a magadról felépített minta férfi képbe nem férnek bele. Mint, ahogyan az sem, hogy tudsz hibázni és nem vagy tökéletes, hogy igen is zavar, ha egy fontos évfordulót elfelejtettél és nem lehetsz annyi időt a családoddal, a feleségeddel, mint amennyit szeretnél.

Vajon akkor miért nem beszélnek a férfiak a félelmeikről? Mert ciki, mert az olyan gyengének tűnik mások szemében? Mert majd félnek attól, hogyha vannak félelmeik, akkor ezek alapján bekategorizálják őket egy társadalmilag el nem fogadott státuszba? Szerintem ezek azok a dolgok, amiket a megfelelés kényszer kisfiú korunk óta rak belénk férfiakba. Legyél jó és sokat tanulj, mantrázza az anyád! Legyél iskola első és győzz le másokat, mantrázza neked az iskolarendszer! Legyél jó állampolgár fizesd az adót és dolgozd ki a beled is, mantrázza minden csatornán neked a társadalom! Ismerősek neked is ugye? Te nem érezted még sohasem, hogy nem akarsz jó lenni és mindenkinek megfelelni? Nem akarsz a legjobb lenni csupán, csak csinálni azt amit szeretsz? Nem akarsz az apák vagy a férjek társadalmilag leginkább mintapéldánya lenni, csupán csak szeretni a gyermekeidet és több időt velük lenni és a feleségeddel nem mennyiségben, hanem minőségben? Egyszerűen van egy álmod, amit meg akarsz valósítani és szeretnél az lenni, aki vagy? Akkor mi az ami miatt ez nem megy? Ami ebben meggátol?

Mert félsz. Mert félsz attól, ha az mind nem lesz, amit eddig megszoktál, akkor majd ítélkeznek fölötted. Félsz az ismert és megszokott dolgok hiányától. Félsz, ha azzá válsz, aki igazán vagy, akkor megítélnek a a családodban, környezetedben a világban. Mert már annyira megszoktad, hogy falakat emeltél magad köré, hogy Te magad sem tudod, hogyan láss át rajtuk?

pancelterem.jpg

Igen, már nem veszed észre az élet apró csodáit, amikor a gyermeked a játszótéren a csúszdát először megmászva rád mosolyog, mert boldog, hogy végre sikerült neki. Te mit csinálsz e közben? Éppen egy anyukával beszélgetsz az ő gyermekéről, hogy mennyire ügyes, vagy éppen mobilozol közben, mert baromira "fontos" ember vagy, csak éppen vak. Már nem veszed észre, azt sem amikor a feleséged szimplán csak azért hallgat, mert szeret, figyel rád, fontos vagy neki és valójában nem néma, miközben Te csak a munkádról tudsz neki beszélni, ami minden nap ugyan az az unalmas mese. Elmeséled neki, mit történt és kivel a munkahelyeden, de őt elfelejted megkérdezni, hogy hogy van? Mert te már falak mögött élsz...és baromira félsz, hogy egyszer majd azt kell élned, akinek születtél és egyszer majd nem csak rólad szól minden. Nem Te leszel a szuper középpont és a korábban megdönthetetlennek hitt védelmi rendszered leomlik!  Nem szégyen, ha remeg a lábad néha, vagy elbizonytalanodsz a sorsfordító pillanatokban. Hiszen ember vagy és férfi...csak már a torz rád aggatott szerepektől Te sem találod, hogy ki vagy! Ezt akarod tovább örökíteni valóban? Egyszer majd csak jön a következő generáció, ahol lesznek nők és lesznek lények, akiknek van valami a lábuk között, de csak gyermeknemzésre tudják azt használni, mert közben megszűntek férfinak lenni más értelemben! Mint valami rossz utópiában...

Ha most kellően utálsz már azért, mert kimondom, azt amitől Te is félsz, akkor nagyon jó! Ha most elítélsz az sem baj! Mert érzel és legalább végre van véleményed a témában! :)

Érted már? Ne félj! Ne félj az lenni, aki vagy, akinek születtél! Ne félj beszélni! Ne félj megnyílni azoknak, akik igazán szeretnek, mert sokkal inkább férfi leszel a szemükben! ....és hogy lesznek, akik az új önmagad felfedezése közben elítélnek majd? Ez az egy dolog biztos, a másik biztos dolog az életedben a változás lesz! Onnan tudod, hogy jó úton jársz, hogy egyre többen akarnak majd róla lebeszélni! :) Tudod, mindig minden változik. Változtass Te a körülményeiden és az életeden, hogy ne kelljen félned önmagadtól és a tükörképedtől!

Szóval még mindig félsz? Nagyon helyes, én is szoktam hidd el! Ez így mind könnyűnek hangzik, de amikor rólad szól akkor, minden sokkal nehezebb! A megélt félelmeid és az általuk generált fájdalmaid jelzik neked is, hogy élsz és érzel. Ez jó!  Ne félj tőle, hogy belül fájnak dolgok! Ezek mind emlékeztetnek rá, hogy nem egy kőszobor vagy, se nem gép a jövőből. Egyszerűen kapcsold fel a villanyt, mert csak egyedül Te tudod, hová rejtetted saját életedben a kapcsolót? Csak Te találhatsz rá! Egyedül Te ismered oda az utat, hiszen Te rajzoltad a térképet! Egy dolog biztos, minden másképpen látszik a fényben...tudod először megvakulsz tőle és nem látsz semmit, de szépen lassan ehhez is hozzá szokik a szemed, mint ahogyan régen a sötétséghez is! :) Változtass....NE FÉLJ! ;)

Ha neked is tetszett a téma, kérlek mondd el Te is, ezt hogyan éled meg? Segítsünk férfitársainknak a felismerésben és a változásban! Köszönöm, hogy segítesz Te is! Lájkolj a facebookon és kövesd a témákat napról napra!

Címkék: Férfi