El tudod képzelni azt a szituációt, amikor Leonidász áll a szorosban, miközben a Perzsák már gyülekeznek és a katonáihoz szól, hogy - „Srácok szerintem majd holnap reggel átbeszéljük mi legyen, ma úgy is elfáradtunk már, minek kapkodni a dolgokkal” - monológgal? Nehezen ugye? Akkor miért van az, hogy a 21. század férfiai, akik szerintem egytől egyig hősök a maguk nemében mégis így tesznek? Elárulom nektek ez bizony a halogatás és a halogatás utáni állapotból, a döntésképtelenség betegségéből adódik.

De mi is a kórtünet lényege? A halogatás egy olyan tényező minden férfi életében, amely vagy így, vagy úgy, de mindenkinél felbukkan bizonyos életszakaszokban, vagy tartósan is fennmarad, néha a döntésképtelenség rákfenéjével fűszerezve. Nézzük csak meg, vizsgáljuk meg saját életünket férfiként, vajon velünk fordult már elő olyan, hogy egy nehéznek tűnő helyzetben bekapcsolt a hang, hogy „ok, most inkább nem teszek semmit, alszom egyet, majd holnap ráérek átgondolni”? Megint csak azt kell mondjam kevés férfi van a világon, akivel ne fordult volna elő és mindig tisztelet a kivételnek. A legszörnyűbb az egészben az, hogy a nekünk férfiaknak szuper egonk van, tehát bármilyen helyzetben képesek vagyunk meg is magyarázni, miért tettünk, vagy ép nem tettünk semmit?

Gondolj csak bele, hogy a belső ösztönünk mindig megmondja mi lenne a jó irány, de valamiért, valami sokszor felül írja bennünk ezeket. A régi időkben a férfiak tették, amit tenniük kellett nem igen vártak vele napokat, vagy kérték ki tanácsadók véleményét, ha szólított a kötelesség. (Nem harci értelemben csupán) Egyszerűen beleálltak a döntésükbe, még ha az nem is volt a legjobb, de beleálltak. Manapság, amikor a gazdasági függőség sakkban tartja a világot, a pénzhez fűzött létkérdés irányít mindent. El tudod képzelni, hogy végre holnap bemész és beolvasol a főnöködnek? Nehezen megint csak ugye? Mert bekapcsol, a hang, hogy gyerekem van, családom stb. Pont ezzel a függőséggel kényszerítenek téged, hogy ne akarj dönteni. Nincs is ezzel baj és nem is azt mondom, hogy sétálj be és olvass be neki csupán, ha jön veled szembe egy lehetőség inkább ragadd meg. Ne sokat rágódja rajta. A váltás sok új dolgot hozhat és persze a várva várt beolvasást is. Ne feledd Te nem vagy senki tulajdona, sem játékszere mindig Te döntesz! Nem a körülmények áldozata vagy, hanem a döntéseidé!

Fontos itt megjegyezni, hogy a halogatásnál nem arra gondolok, amikor a feleségünk, párunk szól, hogy be kéne verni két szöget, persze már elmondta százszor és mégse tettük és hasonló esetekre. Sokkal inkább azokra a dolgokra vonatkozik, amit nehéz megtenni főleg lelki aspektusból, mert biztos, hogy ki kell mozdulnunk a komfortzónáinkból és a megszokott érvek védelméből. Tennünk kell valamit…

Ne mondd, hogy nem érzed, hogy ez így nem jó? Ne mondd, hogy nem tudod már régen legbelül, hogy szenvedsz a halogatás miatt? Tudod mi a legszebb az egészben, hogy minél inkább halogatsz, annál inkább döntésképtelenné fogsz válni. Persze a régi barát is bekopogtat, akit úgy hívnak bűntudtat. Szegény Te, pedig Te mindent megtettél, nem tehetsz róla, hogy ezek történnek, Te csak a körülmények áldozata vagy, mindenki hibás csak Te nem! Ha ezek már jelen vannak az életedben, akkor jó esély van rá, hogy egy számodra fontos dolgot halogatsz és már rég meg kellett volna tenned. Nem azért mert a család, a feleséged/párod, vagy a társadalom várja el tőled, hanem azért, mert folyamatosan betegíted magad lelkileg a sok-sok halogatással. A férfi erőd ettől jobban fog majd fogyni, hidd el tapasztalatból beszélek, férfiként velem is fordult már elő ilyen. Csoda, hogy a nők egyre határozottabban irányítják a családok életét, hiszen amíg a családfő a férfi a sebeit nyalogatva nyüszög, rinyál, addig a gyereknek és a családnak életben kell maradni, sőt értéket kell sugározni! Most tényleg ne a farzsebedben hord már a golyóidat! Tényleg azt akarod, hogy a feleséged legyen egyben a gyereked apja is? Tényleg azt hiszed, hogy a pénzkeresés bullshit-je mögé bújva nem kell semmit tenned?

De mi a megoldás? Nem is hinnéd el milyen egyszerű. Amikor tudod, hogy szembe kell nézned egy olyan feladattal, szituációval, döntéshelyzettel, vagy személlyel, ami számodra kényelmetlen, akkor mindig mantrázd magadnak, hogy minél tovább vársz vele, annál távolabb kerülsz önmagadtól és a helyes döntéstől. Tudod minden út egy döntéssel kezdődik, még akkor is ha nem döntesz és vársz vele, vagy halogatsz stb. Tesztelned kell a korlátaidat, különben ugyan az a nyomorék kis megkeseredett fószer leszel, aki meg lesz győződve róla, hogy a nem teszek semmi állapotból, majd valami lesz, majd az idő kiforogja. Nem barátom nem fogja, csak mélyebbre ássa benned a megoldást. Mindennek ára van ezt ne feledd! A döntésidnek, a halogatásaidnak is! Fizethetsz az egészségeddel, a családoddal és sok-sok más számodra fontos dologgal is értük!

Megértelek nem könnyű, hiszen sokszor úgy érzed ettől már rosszabb nem is lehetne! Tudod mit? Jusson eszedbe nem vagy egyedül ezzel, nem Te vagy az egyetlen férfi, akinek szembe kell nézni sokszor a legkeményebb sötét bugyrokkal a saját lelkével és démonjaival, mind ezt tesszük sok milliárdan férfiak a földön nap, mint nap. Ebben nincs semmi különleges. A különleges abban van, ha tudsz olyan dolgokat is megtenni az életedben, amitől eddig féltél, vagy nem merted ott legbelül. Ne feledd az igazi hősöket nem a karizmuk átmérőiről ismerheted fel hanem, hogy akkor és ott is jelen vannak, amikor más már rég feladta volna és elmenekül a problémák elöl! Én hiszek benned, hogy képes vagy rá! Te hiszel magadban? Légy saját világod hőse és ne áldozata! Mindkettőhöz benned van a képesség, mindkét állatod a Tiéd, de az fog győzni, amelyiket eteted! Ne halogass változtasd meg az életed most! Az idő nem vár rád, hiszen fogalmad sincs mennyi jutott neked belőle!

Amennyiben van véleményed, vagy szívesen elmondanád a témához kapcsolódóan, hogy Te ezeket, hogyan látod, vagy éled meg, akkor ne fogd vissza magad és kommentelj? Ma is köszönöm az idődet!