Szülői uralkodói minták

Téma indító cikk:

"Általános igazság, hogy vagy agresszívan igyekszik az ember energiát szerezni, közvetlenül kényszerítve a többieket arra, hogy figyeljenek rá, vagy passzívan, mások együttérzésére vagy kíváncsiságára alapozva próbálja magára felhívni a figyelmet.

Mindenki drámája elhelyezhető egy agresszivitási skálán, ami a passzivitásig terjed. Ennek sorrendje:

Megfélemlítő (agresszív) –  Vallató (finomabb agresszió)  – Zárkózott (kevésbé passzív)–  Szegény én (passzív)"

1.  „Vallató” szülők gyermekei: a zárkózottak

A folyton kritizáló szülők gyermekei ők, akiket folyamatosan kérdezgettek és folyamatosan találtak is hibákat  a feleleteikben, ezért a gyermek egy idő után megtanult hallgatni és igyekezett nem mondani semmit saját védelme érdekében, más szóval zárkózott és távolságtartó lett. Ha megszólal, igyekszik mondanivalóját úgy fogalmazni, hogy fölkeltse vele szülei figyelmét, de annyit ne áruljon el, hogy abba bele lehessen kötni.

A vallató típusú emberek állandóan nyüzsögnek, kérdezősködnek, kérdések által hatolnak be mások világába, azzal a határozott céllal, hogy ott valami hibát fedezzenek fel. Ha megtalálták, bírálat alá veszik az illető életének ezen mozzanatát. Sikeres stratégia esetén, azaz ha sikerült a másik személyt is bevonni a drámába, az illető egyszer csak azon kapja magát, hogy félszeggé teszi a vallató, odafigyel arra, amit a vallató tesz vagy gondol, és iparkodik, nehogy olyasmit kövessen, amit a vallató kifogásolhat. Ez már lelki alávetettség, hiszen a vallató véleményéhez mérve ítélte meg önmagát és a vallató ebből meríti az energiát, amire szüksége van. A vallatókra a finomabb agresszió alkalmazása jellemző, aláássák a másik önbizalmát a folyamatos hibakereséssel.

  1. „Zárkózottak” hozzák létre a vallatókat

A zárkózottak, a visszahúzódó, magányos, titokzatos emberek, épp ezekkel a tulajdonságokkal igyekeznek uralmat szerezni mások fölött, ellenőrzésük alatt akarják tartani a helyzetet, hogy maguk felé irányítsák az energiát. Megvan erre a saját kis tudati drámájuk: visszahúzódnak, talányosnak mutatják magukat, mintha titkolnának valamit. Önmagukkal elhitetik, hogy csupán óvatosak, de valójában abban reménykednek, hogy valakit sikerül becsalogatniuk ebbe a játszmába, sikerül kíváncsivá tenniük aziránt, hogy mi is a helyzet velük. Ha ez bekövetkezik, távolságtartóak és rejtélyesek maradnak, és ezáltal arra kényszerítik az érdeklődőt, hogy küszködjön, tegyen erőfeszítéseket az érzéseik földerítésére. Aki ezt megteszi, az maga felé fordítja a másik fél teljes figyelmét, azaz magára irányítja az energiát. Minél tovább képesek fenntartani az érdeklődést, annál több energiához jutnak.

A zárkózottak hozzák létre a vallatókat, a vallatók pedig zárkózottá teszik az embert. A megfélemlítők hozzák létre a szegény én-eket, vagy pedig ha ez nem sikerül, az újabb megfélemlítőket.

  1. „Szegény én”

Ez a típus gyakran emlegeti fel, hogy milyen rossz az élete, milyen szörnyűségek történnek vele, esetleg utalnak arra is, hogy mindezért mi vagyunk a felelősek, és érzékeltetik, hogy ha nem vagyunk hajlandóak segíteni, akkor ezek a szörnyűségek tovább folytatódnak. Az ilyen emberek a lehető legpasszívabb szinten igyekeznek manipulálni.

Talán nem ismeretlen senki számára az olyan emberekkel való találkozás érzése- élménye, akik bűntudatot ébresztenek, ha a közelükben tartózkodunk, pedig jól tudjuk, hogy erre semmi okunk. Belekeveredtünk a szegény én drámájába, hiszen minden, amit az ilyen ember mond vagy tesz, olyan érzést kelt, mintha védekezni kellene az önvád ellen, amiért nem teszünk eleget az illető érdekében, ezért már a puszta jelenléte miatt is bűntudatot érzünk.

Azok a zárkózottá vált gyermekek, akinek esetleg még a testi épségük miatt is kellett aggódniuk, könnyen megrekednek a szegény én típusában, hiszen ha testi erőszakkal való fenyegetés által szívják el az energiájukat, a zárkózottsággal nem mennek sokra, szerénykedéssel nem tudják már elérni, hogy energiát kapjanak a szülőtől. A szülő nem törődik azzal, hogy mi játszódik le a gyerek lelkében, mert túl erősen támad ahhoz, hogy észrevegye. Ezáltal a gyerek még passzívabb szerepbe kényszerül, a szegény én helyzetébe illeszkedik, és az agresszor irgalmáért esedezik, hátha sikerül az önvád csapdájába ejtenie, amiért olyan cudarul bánik vele. Ha ez sem működik, akkor a gyereknek tűrnie kell, amíg elég nagy nem lesz ahhoz, hogy kitörjön az erőszak ellen, és az agresszióra agresszióval válaszoljon. Így nagy eséllyel megfélemlítőkké válnak.

  1. Megfélemlítők

A legagresszívabb típusú hatalmi drámáról beszélünk, amikor valaki szóval vagy tettleg fenyegetően hat a másikra, aki kénytelen ezáltal rá figyelni, és energiát adni neki, nehogy valami rossz, valami kellemetlen történjen vele.

Az út önmagunk megismeréséig

Általában minden kapcsolatban van egy elnyomó fél, és valamilyen mértékben mindannyian próbálunk elnyomóskodni, amikor azt szeretnénk, hogy a másik azt tegye, amit szeretnénk.

Az elnyomás betegségeket okoz, sokan nincsenek is tudatában, hogy betegségeiket esetleg családtagoknak köszönhetik, vagy valakinek, akivel közvetlen viszonyban vannak, de hát nevezhetjük ezt karmának, megoldandó feladatnak is, mielőtt bárkit is hibáztatnánk.

Ne felejtsünk el minden esetben empátiát gyakorolni, és megkérdezni magunktól: vajon én is azt szeretném, az ő helyében, amit én ráerőltetek? Másokban könnyebb felfedezni ezt a működést, önmagunkat azonban hajlamosak vagyunk mentesnek tekinteni az efféle praktikáktól. Meg kell tanulnunk külső szemlélőként is látni magunkat és addig vizsgálódni, amíg fel nem derítjük saját manipulációs módszerünket."

Forrás: http://szabadonebredok.info/az-energiajatszmak-fajtai-avagy-mifele-nevelest-kaptunk/