Hát igen egyszer minden szerencsés férfi életében bekövetkezik minimum egyszer ez a pont, amikor kiderül, hogy addigi csodálatosnak hitt életünk, bizony gyökerestül meg fog változni! Vajon hogyan éljük mi férfiak meg ezt a sorsfordító pillanatot? Vajon valóban őszinte a mosolyod, amikor kiderül? Vajon mi játszódik le egy férfi fejében és lelkében ebben a pillanatban?

Gondoltam boncolgassuk a témát kicsikét tabuk nélkül. Bizony két gyerekes apaként, mondhatom nektek, hogy ez a pillanat valóban sokkoló. Nem feltétlenül pejoratív értelemben, de az biztos, hogy ott kezdődik el hátralévő új életed első napja, amikor ez kiderül. Nálam az első gyermeknél és a másodiknál is más volt a megélésem, de valójában a lényegi alapvető különbség az életkoromban volt, mivel a két gyermekem között szinte pont 10 év van. Így az elsőnél 25 a másodiknál 35 voltam. Arra döbbentem rá, hogy a feldolgozás módja volt még ami nem egyezett meg a két esetben. No de kicsit konkrétabban...

Feltételezhető, hogy az életkornak van szerepe abban, hogy hogyan fogadjuk a hírt? Valószínűleg mondhatom a saját példámból kiindulva, hogy igen. Az első esetben kisebb sokk volt, amikor az első feleségem bejelentette a hírt (igen mert a második házasságom élem, jól olvasod). Állt a fürdőszoba ajtajában és szorongatta a tesztet, közben a szája szélét harapdálta kínosan. Én pont egy fontos tárgyalás után értem, haza, azt sem tudtam milyen rendezvényen vagyok és akkor megláttam ott őt, ahogyan kissé tanácstalanul áll ott.

Őszinte leszek továbbsiklottam a kérdésen, mivel pont televolt a fejem a munkámmal. Ekkor megszólított és közölte velem, mint, aki túl akar lenni rajta, hogy ".....az a helyzet, hogy apa leszel", "mondom jó"- válaszoltam rá hetykén. Ekkor bevillant a szavak jelentése, valódi értelme és annyit mondtam, hogy "...Te jó ég, hát ez csodálatos", majd odaléptem hozzá és megöleltem, ő nagyot sóhajtott. Tudod, nem vagyok rá büszke, de egyáltalán nem tudtam a szituációval mit kezdeni és miközben bámultam át a válla fölött, az járt a fejemben, hogy pont most? Pedig számítottam rá, hiszen egy ideje, már dolgoztunk a gyerek kérdésen. Mégis hihetetlen volt. Arra tudtam gondolni, hogy több pénz kell, majd kell babakocsi, stb stb. Tudom nem túl szép, de ez az igazság, egyből magamra gondoltam, mi lesz majd velem? Persze megpusziltuk egymást és jól eljátszottuk, hogy minden oly csodás.Az a hang a fejemben viszont nem tudott nyugodni és csak duruzsolta, hogy pénz, lakásátalakítás, több meló stb...

Ezzel szemben a második gyermekemnél, ugyanúgy tudtuk, hogy bármikor jöhet és mégis más volt. (csak zárójelben mondom, hogy bízom benne, ha valaha ezt a fiam elolvassa a "nagyobbik", azért nem kövez majd meg érte) Szóval hasonló szitu, teszt, meg minden, de más volt, nagyon más az érzés. Talán, mert közösen néztük meg? Talán, mert más a kapcsolat közöttünk férfi-női minőségben? Talán, mert idősebb voltam? Talán mindegyik együtt? sok-sok kérdés, de a lényeg nem ennyire egyszerű. Az én válaszom, az hogy már kész voltam rá lélekben, hogy elengedjem a saját EGO-mat, a duruzsolást a fülemben és elfogadjam azt, hogy az Isten ajándéka az, amiben részesülhetek és nem többlet munka és kiadás.

Szégyen vagy nem szégyen mi férfiak többségében egyszerűek vagyunk, mint a barlangrajz. Valójában, mindegy hány éves vagy? Mivel foglalkozol? Van e saját lakásod? Félre tett pénzed? Egyéb egzisztenciád? Mivel, ha gyermek úgy döntött, hogy jön valójában tök mindegy mit csinálsz, ő egyszer csak megérkezik. Ellenkezhet is az EGO-d, de fölösleges, mert amikor a karodban tartod majd a gyermeked sok mindent átértékelsz ezt hidd el, ha még előtte állsz, akkor pláne! Szóval a legfontosabb, hogy maradj jelen a saját életedben és ne pánikolj, ha így várnak, haza, vagy a barátnőd bejelenti a tényt.

Egy dolgot soha ne tegyél, hogy hazudj magadnak és legfőképp leendő gyermeked anyjának, hogy mennyire király, hogy apa leszel, ha ezt nem érzed. Inkább mond az igazat és kérj időt. Ne napokat, csak perceket és fókuszálj a gyermekre, ne magadra, ne az anyjára, hanem rá, mert amikor ő megszületik, majd nem fogja érdekelni se az autód, se a munkád se a többi bullshit, csak egy dolog, hogy mi van benned, a szívedben, mert ő hozzád is jön, téged választott, Te leszel az apja, amíg csak élsz ezután!Ezt soha ne feledd!

Nem kívánhatnék ettől szebb érzést, mint amikor majd először kimondta, hogy apa, na ott átértékelsz újra minden nehézséget az életedben...Ne félj! Jó lesz! Mindegyik gyermek egy kis csoda! Tudod ne feledd, maradj jelen!....

Amennyiben neked is tetszett a téma, kérlek mondd el Te is veled ez hogyan történt és hogyan élted meg? Segítsünk férfitársainknak! Köszönöm, hogy segítesz Te is! Lájkolj a facebookon és kövesd a témákat napról napra!