Végre itt a nagy nap és bekövetkezik a várva várt megkoronázása párkapcsolatod bevezető szakaszának és megnősülsz. Sok film foglalkozott már a témával, hogy amikor eljön az esküvői ceremónia a hölgyek mire gondolnak és hogyan élik meg ezt a pillanatot? Egy percig se legyen kétséges számodra, hogy ez a nap mindig jobban szól a menyasszonyról, mint a vőlegényről, de ez talán így is van rendjén. Valljuk be fura lenne, ha mi férfiak többet röpködnénk a téma körül, mint a párunk.

Vannak azok a helyzetek, mint a házasságkötés is, ami ritkán van jelen az életedben, bár ma már inkább a többszöri nekifutás a jellemző. Erről majd egy másik cikkben írok nektek. Kanyarodjunk vissza az eredeti témánkhoz, hogy mi játszódik le egy férfi fejében abban a pillanatban, hogy belép a házasságkötő terembe, vagy a templomi "kifutón" én csak így nevezem várakozik éppen.

Ez egy olyan jelenet, ha átélted már, hogy miközben a sokaság, aki miattatok ment el a nagy napra félszemmel már sandítva követi, hogy mi zajlik hátul a vőlegény háza táján, a másik szemével már a menyasszony tekintetét bámulják. Persze közeben, mindenki téged néz, hogy mit reagálsz a menyasszonyra, van e könny a szemedben, vagy valamilyen módon elérzékenyültél e már? De mi van bennünk férfiakban ilyenkor? Számomra ez a pillanat meghatározó volt mindkét házasságkötésem tekintetében.

Az első ceremóniánál elmondhatom nektek igen csak tele volt a nadrágom és másra se tudtam koncentrálni, hogy betanultam e megfelelően a szövegeket, amit a pap a jegyesoktatáson elmondott és azzal foglalkoztam fejben, hogy vajon mindenki elégedett e mindennel? stb. csupa fontos dolgok. Megkondultak a harangok és a vőlegény menet elindult oldalamon a kísérőmmel. Néztem balra, néztem jobbra mindenki arcán kényszeredett vigyor és láttam, hogy sandán azt figyelik mit látnak a szememben. Mantráztam közben magamnak, hogy nyugi még 20 méter, nyugi még 15 méter és egyszer csak elfogyott a táv. Megpróbáltam a tekintetemet a menyasszonyon tartani, de közel sem filmbéli volt, ami bennem lejátszódott. Megérkeztem, huhh.... pipa az első feladat gondoltam magamban. Majd zajlott a ceremónia és közben játszottuk a szerepeket mondtuk, amit kellett és eljött a tetőpont. Megkérdezte a pap, akarod e......stb. stb. és rám nézett. Éreztem, hogy a templomban lévők figyelme a hátamat vakarta és mindenki hallani akarta mit mondok. Bevallom férfiasan igent mondtam, de olyan halkan, hogy a pap is visszakérdezett még egyszer, hogy jól hallja? Na ekkor már elbizonytalanodtam, hogy újra kimondatja velem és leizzadtam egy fél perc alatt, persze kimondtam hangosabban. Igen! Ekkor mindenki fellélegzett kivéve anyámat, mert ő a kezdetektől fogva ellenezte a házasságomat. Biztosan ciki lett volna, ha másodjára nemet mondok, de iszonyatosan görcsöltem ennél a résznél. Aztán persze el is váltunk 10 év megfáradt házasság után és mindig eszembe jut, hogy mi van, ha akkor másodjára inkább nemet mondok? Azt hiszem nem baj, hogy így alakult ma már ezt gondolom, mert ebből is tanultam sok-sok mindent.

A második házasságom ugyanezen pontja teljesen másabb volt. Mondhatnám mindenben eltért az előzőektől. Nem a külsőség volt a lényeg, kevesen voltunk ott csak a szűk család és a legjobb barátaink. Minden rólunk szólt és nem a nyavalygós és egyébként mindennel elégedetlen rokonokról. Ott csak mi voltunk a lényeg. Akkoriban a Velencei tónál laktunk és inkább arra fektettük a hangsúlyt, hogy természetesek legyünk, természetközeli legyen a közeg, mintsem megjátszott boldog ifjú pár szerepkörökben tetszelegjünk. A helyi házasságkötő teremben tartottuk a ceremóniát. A nyitó jelenet innentől hasonló annyi különbséggel, hogy a feleségemet az apukája ugyanonnan kísérte be, ahol én is várakoztam előtte engem pedig az első házasságomból a nagy fiam és közben végig együtt voltunk. Megszólalt az általunk közösen kiválasztott zene és elindultam a házasságkötő terembe. Lényegesen rövidebb volt az út. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy közben azt is megfejtettem már, hogy azért olyan hosszú a befelé vezető út a templomban, amíg odaérsz, hogy legyen időd tiplit vágni, ha meggondolnád magad valamelyik sekrestye bejárat felé). Az első pillantás, amit rám vetett a párom olyan volt, mint a mágnes. Annyira vonzott a szépsége, ahogyan rám nézett, ahogy csak azt az esetlenségemet is szerető tekintete várta, hogy közelebb érjek, hogy azt mondhatom igen. Igen ezért már minden megéri! A ceremónia is sokkal közvetlenebb volt. Az anyakönyv vezető  a saját történeteinkből felkészülve beszélt hozzánk, rólunk szólt még ez is! Jött a pillanat és egy percig sem kételkedtem benne, ahogyan a szemébe néztem, hogy őt akarom és az igen is másképp hangzott úgy vélem.

Nem mondom, hogy nehéz az igent kimondani ilyen szituációban, csak nem mindegy, hogy közben tényleg ott vagy e? Jelen vagy e a saját házasságkötéseden lélekben és fejben egyaránt. Azért még is csak nem egy telefon hűségnyilatkozatot írsz alá két évre normál esetben, hanem egy éltre "szerződsz". Szóval, ha már igent mondasz, akkor annak legyen tartalma, mert itt nincs díjcsomag váltás menet közben extrákkal. Az én véleményem az, ha még előtte állsz, hogy megnősülj nincs abban semmi, ha megbeszéled magaddal, (hogy ne kelljen a sekrestye ajtón távoznod) azt, hogy  hányadán állsz önmagaddal? Képes vagy e valóban végigcsinálni egy életen át vele mindent?

Közhelyes, de nem mindig boldog pillanatok vannak. Ott már nem csak Te létezel, hanem Ti! Itt nem tudod azt mondani utána következmények nélkül, hogy bocsi, de kiszállnék vagy visszaküldeni, anyukának és apukának. Itt nincs már visszaküldési garancia! Amikor itt van a pillanat és kellően érett vagy rá ezt érezni fogod és életed egyik legszebb érzését élheted át, ha nem, akkor egy életen át gondolsz majd rá, hogy ott nem mondtál nemet! Ráadásul két életet tehetsz tönkre, ha nem jól döntesz.Gondold meg és felelősséggel, mit akarsz? A legjobb döntésed lesz bárhogyan is legyen, még ha akkor nem is tűnik úgy, de később mindent megszépít az idő és ez a döntés legalább a tiéd és nem kényszer!

Én azt mondom, ha még a döntés előtt állsz, hogy nősülj meg, ne hagyd ki a házasság intézményét, mert sok szép csoda van benne és sok-sok tanulás a saját magad megismerése felé vezető úton!

Amennyiben neked is tetszett a téma, kérlek mondd el Te is veled ez hogyan történt és hogyan élted meg? Segítsünk férfitársainknak a döntésben! Köszönöm, hogy segítesz Te is! Lájkolj a facebookon és kövesd a témákat napról napra!

Fotó: www.reszegifoto.hu

Teljesen természetes dolog, hogy ha áldott állapotba kerül a párunk, akkor alapvetően minden megváltozik az életünkben. Így van ez a szexualitás témakörével is. Nem csak az időszakokban lesz éltérés, hogy mikor vagytok együtt a párotokkal és mennyiszer, hanem a lelki és testi megélésekben egyaránt.

Mit jelent ez? Valójában a nőknél nagyon durva változások zajlanak le testi és hormonális szinten, ami az ő kedélyállapotukra és a belső testi háztartásukra nagyon komoly hatást gyakorol. Viszont ezek a hatások már rád is gyakorolnak némi nyomást és bizony addigi párkapcsolatban szintlépésre lesz szükséged, hogy kellően tudd ezeket a változásokat türelemmel és alázattal lekövetni. Persze nem lehet általánosítani, de többségében mi férfiak csak kapkodjuk a fejünket, hogy mikor, mit és miért szeretne tőlünk a kedvesünk. Ez a továbbiakban a szexualitásra is igaz lesz. Mivel a hormonok ilyenkor tombolnak a nőknél, előfordulhat, hogy többször vagy másképpen is szeretnék majd veled megélni a terhességi szex csodálatos létét.

Igen ám, de van egy kis bökkenő ezzel... a férfiakban viszont ezzel egyenesen arányosan bekapcsolnak különböző tiltó gombok, amelyeket többségében a nők félreértelmeznek. Hirtelen ők csak annyit érzékelnek belőlük, hogy valamiért hamarabb elalszol minden este, inkább csak próbálsz jobban odafigyelni az egészségi állapotára és amikor ő kívánja a szexet (általában sűrűbben), akkor Te valamilyen indokkal elhárítod azt. Ördögi kör ez uraim, mert ilyenkor sosem az lesz az első dolog, ami eszükbe jut, hogy benned is zajlanak változások és neked is vannak megéléseid a saját leendő apaságoddal kapcsolatban, hanem rögtön kérdőre vonnak. Pl: Szerinted már nem vagyok szép? Már nem tartasz vonzó nőnek így, hogy kicsit kövérebb lettem? Van valakid, nyugodtan megmondhatod? stb és ehhez hasonló kérdések, amitől persze mi férfiak egyből a falra mászunk és elönti az agyunkat a vér. Ezek a kérdések eléggé le tudják lankasztani a férfi libidót. Majd jön a veszekedés, gyanúsítgatás és ez a folyamat csak tovább fokozódik. Akkor vajon mi is az igazság, amiről mindenképpen beszélnünk kell?

Szerintem szép vagy, vonzó és nincsen senkim, de értsd meg, hogy nekem ez így nem megy! - hangozhat erre a válasz. Szeretnénk, ha párunk igazán értene minket, akkor nem érdemes mellé beszélni és várni az őszinte megéléseink tálalásával, mert csak távolít bennünket egymástól a sok meg nem beszélt érzés.

Nálam sem volt ez másképpen, hiszen ezek az én kapcsolatomban ugyanúgy jelen voltak. Mármint nem a veszekedések, de a kérdések és a megélések hasonlóak voltak. Csak sokkal később tudtam neki elmondani, hogy valójában én féltettem a kicsi babát odabent és folyamatosan az járt a fejemben, amikor együtt voltunk, hogy ártok neki. Nem venném a szívemre, ha miattam neki, vagy az anyukájának baja esne ettől az egésztől. Azért valljuk be mégiscsak furcsa dolog, hogy ott benn lakik egy kis valaki és Te meg csak úgy bekopogtatsz váratlanul hozzá. Nekem mindig olyan érzésem volt, hogy nem kettesben vagyunk, hanem hármasban és ez nagyon frusztráló volt.

Szinte nem tudtam függetleníteni fejben a dolgot... és persze aztán a csalódás a párom arcán még inkább bűntudatot okozott nekem. Ezért inkább kerültem ezeket a szituációkat. Szégyen, vagy nem szégyen én így éltem meg.  A kedvesem nagyon türelmesen kezelte a dolgot, mert amúgy sem vagyok egy könnyű eset. Később, amikor ő felhozta a témát a szülés előtti közeli hónapokban, akkor tudtam csak először erről neki beszélni. Valójában nem tudom miért tartott ez ilyen sokáig, sokkal hamarabb beszélhettünk volna róla, de egyszerűbb volt homokba dugni a fejem. Lehet talán szégyelltem is magam és inkább nem beszéltem róla. 

A lényeg talán az, hogy ha Te is érzel hasonlót, vagy éreztél ez teljesen természetes dolog és úgy vélem a leghatékonyabb módja annak, hogy ne távolodjatok el ebben a témában egymástól, ha elébe mész a dolgoknak és megpróbálod elmondani neki, benned mi zajlik le és Te hogyan éled meg a szexet vele ebben az állapotban. Nem lesz egyszerű, mert ehhez az is kell, hogy felül tudj emelkedni a félelmeiden és bátran szembenézz annak lehetőségével is, hogy ez elsőre nem fog sikerülni. Ne add fel és próbálkozz újra, meg újra. Találd meg a párodnak mi az igazi szeretet nyelve és úgy add át neki a belső megéléseidet, hogy ő azt leginkább megértse.

Sokféle oka lehet még annak, hogy a férfiak miért nem kezelik úgy ezt a témát, ahogyan a nők ezt elvárják tőlük, de azt hiszem nekünk férfiaknak a saját érzelmeinkről nyíltan beszélni mindig is nehezebb, mivel a társadalmi és szülői elvárások, a beton kemény férfimintát kódolták belénk. Beszélj róla és ne hallgasd el a valós érzelmeidet! Így mindkettőtöknek könnyebb lesz ezt a csodálatos időszakot egymással örömtelin megélni, egymás testi és lelki változásainak megismerésével, mindezt úgy, hogy a legértékesebb kincsetek is boldog lesz tőle, ha szülei örömet tudnak szerezni a szexualitásban is egymásnak!

Amennyiben neked is tetszett a téma, kérlek mondd el Te is veled ez hogyan történt és hogyan élted meg? Segítsünk férfitársainknak! Köszönöm, hogy segítesz Te is! Lájkolj a facebookon és kövesd a témákat napról napra!

A lánykérés ténye egy sajátos dilemma minden férfi életében, aki egyszer is közel került már a témához, az biztosan egyet ért most velem. Sokféle személyiségű férfi létezik, éppen ezért a romantikáról alkotott fogalomrendszere is különböző. 

Van aki egyszerűen intézi a dolgot és csak megkérdezi két aktus közben, van aki egyszerűen nem kerít nagy feneket a dolognak és két szóval lerendezi a Tesco-ból hazafelé jövet az autóban, van aki viszont komolyan veszi és igazán készül rá. Te melyik típus vagy én nem tudhatom, de egy dolog fix hidd el nekem, a nők figyelnek a részletekre és bizony nem mindegy ezt a kérdést, hogyan tálalod! Lehet látszólag az egyszerűbb "hozzám jössz?" kérdés is működő képes lehet, de ne csodálkozz rajta, ha azon kapod magad, hogy amikor az éjszaka közepén felébredsz a feleséged zsepivel törölgeti a szemét egy titokban megnézett Twihlight rész közben.

Meglehet azt sem érdemes forszírozni, hogy "olyan fontos vagy nekem és sokat vártam rá, hogy azt a kérdést feltegyem, hozzám jössz feleségül?", mert könnyen megkapod a választ, "tudom, hisz tíz éve járunk már, ha neked nem is tűnt volna fel?". Szóval ,drága uraim bizony a nők romantikusak 99%-ban éppen ezért ez az egyik legkényesebb kérdés, amit valaha felteszel a jövendőbelidnek. Sőt a nők túlnyomó többsége kislánykora álmodik arról, hogy az övé majd olyan lesz, mint a királylányos mesékben. Igen, ezt el lehet szúrni könnyen. Akkor vajon, hogyan legyen? Mit kell ebben a szituációban csinálni? Mi az ideális környezet és időzítés?

A válasz roppant egyszerű. Spontán bármelyik. Nem is gondoltad volna igaz? Tengerpart? Párizs? Elrejtett gyűrű a pezsgős pohár fenekén? Működnek, de ezek csak eszközök, az igaz lényeg Te vagy barátom!

Én a feleségem kezét egy külföldi zarándok út alkalmával kértem, meg, ahol éppen azért látogattunk oda, hogy egy kicsit befelé forduljunk, igazán megtaláljuk önmagunkat. Kis bizonytalanság után azért próbáltam belevinni egy kis romantikát és próbáltam odacsalni egy templom kertjébe. Mindenre előkészülve, magamban a kérdést mantrázva gondoltam most ez az ideális alkalom. Persze a jó öreg Murphy mindig jelen van. Ott is ott volt. Megjelent egy Olasz turista csoport és elkezdtek körülöttünk fotózkodni, hangoskodni. Lelankasztó egy szituáció volt, de sebaj "én megoldom"-gondoltam magamban és letérdeltem, majd túlestem a hozzám jössz feleségül részen, mire a menyasszonyom elröhögte magát.

Bizony, bizony kinevetett engem, miközben én izzadtam a kérdéstől. Persze én egyből megsértődtem, hogy nem vesz komolyan és kis duzzogás és önsajnálat után újra nekiveselkedtem. Más helyszínt választottam a templomkerten belül, a templom előtti bejárat lépcsőjét, ahol újra térdre ereszkedtem és szívem teljes, lecsupaszított önvalójában feltettem ezt a kérdést újra csak másképp hangzott. Ekkor nagyon meglepődtem, mert ő letérdelt elém (itt már egymással szemben térdeltünk és fogtuk egymás kezét közben), csodálatos ragyogó mosolyával igent mondott. Egymás szemébe néztünk és nem maradhatott el a csók sem. Én renitens módon nem gyűrűt vettem neki, hanem egy teljesen egyedi nyakláncot a lánykéréshez, amit felhelyeztem a nyakába. Majd pár másodperc múlva, hatalmas ováció és tapsvihar tört ki. Megjött az olasz turísta csoport, akik csendben végignézték a lánykérést és roppant nagy "Bravo, Bravo" közepette elindultak befelé a templomot megtekinteni és közben kezet nyújtottak egyenként és gratuláltak.

Ennyit az intimitásról. Szóval így volt ez nálunk, de egy percig sem bánom, hogy így alakult...a lényeg persze az, hogy mindegy hogyan csinálod? Mindegy mit használsz? A hely, a gyűrű, a vacsora és az összes többi dolog is csak eszköz, kellék... az igazi lényeg benned van, ha szívből jön, akár csalán csokorral is megkérheted a párod kezét, csak add magadat és ha komolyan gondolod, akkor mond szívből. Amennyiben nem, akkor ne ámítsd őt, mert befizetheted a legdrágább helyre, gyémántgyűrűt is vehetsz, akkor sem lesz az, mint ami a lényeg a köztetek lévő harmónia. Sőt igent is fog mondani, majd a két év múlva lezajló válóperen az első érvek között szerepel a vagyonmegosztási fejezetben, hogy vettél neki gyémántgyűrűt és befizetetted egy drága helyre. Ennek így nincs értelme, inkább "tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld", ahogy ezt a jó öreg Yoda mester is megmondta.

Amennyiben neked is tetszett a téma, kérlek mondd el Te is veled ez hogyan történt és hogyan élted meg? Segítsünk férfitársainknak! Köszönöm, hogy segítesz Te is! Lájkolj a facebookon és kövesd a témákat napról napra!