Végre itt a nagy nap és bekövetkezik a várva várt megkoronázása párkapcsolatod bevezető szakaszának és megnősülsz. Sok film foglalkozott már a témával, hogy amikor eljön az esküvői ceremónia a hölgyek mire gondolnak és hogyan élik meg ezt a pillanatot? Egy percig se legyen kétséges számodra, hogy ez a nap mindig jobban szól a menyasszonyról, mint a vőlegényről, de ez talán így is van rendjén. Valljuk be fura lenne, ha mi férfiak többet röpködnénk a téma körül, mint a párunk.

Vannak azok a helyzetek, mint a házasságkötés is, ami ritkán van jelen az életedben, bár ma már inkább a többszöri nekifutás a jellemző. Erről majd egy másik cikkben írok nektek. Kanyarodjunk vissza az eredeti témánkhoz, hogy mi játszódik le egy férfi fejében abban a pillanatban, hogy belép a házasságkötő terembe, vagy a templomi "kifutón" én csak így nevezem várakozik éppen.

Ez egy olyan jelenet, ha átélted már, hogy miközben a sokaság, aki miattatok ment el a nagy napra félszemmel már sandítva követi, hogy mi zajlik hátul a vőlegény háza táján, a másik szemével már a menyasszony tekintetét bámulják. Persze közeben, mindenki téged néz, hogy mit reagálsz a menyasszonyra, van e könny a szemedben, vagy valamilyen módon elérzékenyültél e már? De mi van bennünk férfiakban ilyenkor? Számomra ez a pillanat meghatározó volt mindkét házasságkötésem tekintetében.

Az első ceremóniánál elmondhatom nektek igen csak tele volt a nadrágom és másra se tudtam koncentrálni, hogy betanultam e megfelelően a szövegeket, amit a pap a jegyesoktatáson elmondott és azzal foglalkoztam fejben, hogy vajon mindenki elégedett e mindennel? stb. csupa fontos dolgok. Megkondultak a harangok és a vőlegény menet elindult oldalamon a kísérőmmel. Néztem balra, néztem jobbra mindenki arcán kényszeredett vigyor és láttam, hogy sandán azt figyelik mit látnak a szememben. Mantráztam közben magamnak, hogy nyugi még 20 méter, nyugi még 15 méter és egyszer csak elfogyott a táv. Megpróbáltam a tekintetemet a menyasszonyon tartani, de közel sem filmbéli volt, ami bennem lejátszódott. Megérkeztem, huhh.... pipa az első feladat gondoltam magamban. Majd zajlott a ceremónia és közben játszottuk a szerepeket mondtuk, amit kellett és eljött a tetőpont. Megkérdezte a pap, akarod e......stb. stb. és rám nézett. Éreztem, hogy a templomban lévők figyelme a hátamat vakarta és mindenki hallani akarta mit mondok. Bevallom férfiasan igent mondtam, de olyan halkan, hogy a pap is visszakérdezett még egyszer, hogy jól hallja? Na ekkor már elbizonytalanodtam, hogy újra kimondatja velem és leizzadtam egy fél perc alatt, persze kimondtam hangosabban. Igen! Ekkor mindenki fellélegzett kivéve anyámat, mert ő a kezdetektől fogva ellenezte a házasságomat. Biztosan ciki lett volna, ha másodjára nemet mondok, de iszonyatosan görcsöltem ennél a résznél. Aztán persze el is váltunk 10 év megfáradt házasság után és mindig eszembe jut, hogy mi van, ha akkor másodjára inkább nemet mondok? Azt hiszem nem baj, hogy így alakult ma már ezt gondolom, mert ebből is tanultam sok-sok mindent.

A második házasságom ugyanezen pontja teljesen másabb volt. Mondhatnám mindenben eltért az előzőektől. Nem a külsőség volt a lényeg, kevesen voltunk ott csak a szűk család és a legjobb barátaink. Minden rólunk szólt és nem a nyavalygós és egyébként mindennel elégedetlen rokonokról. Ott csak mi voltunk a lényeg. Akkoriban a Velencei tónál laktunk és inkább arra fektettük a hangsúlyt, hogy természetesek legyünk, természetközeli legyen a közeg, mintsem megjátszott boldog ifjú pár szerepkörökben tetszelegjünk. A helyi házasságkötő teremben tartottuk a ceremóniát. A nyitó jelenet innentől hasonló annyi különbséggel, hogy a feleségemet az apukája ugyanonnan kísérte be, ahol én is várakoztam előtte engem pedig az első házasságomból a nagy fiam és közben végig együtt voltunk. Megszólalt az általunk közösen kiválasztott zene és elindultam a házasságkötő terembe. Lényegesen rövidebb volt az út. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy közben azt is megfejtettem már, hogy azért olyan hosszú a befelé vezető út a templomban, amíg odaérsz, hogy legyen időd tiplit vágni, ha meggondolnád magad valamelyik sekrestye bejárat felé). Az első pillantás, amit rám vetett a párom olyan volt, mint a mágnes. Annyira vonzott a szépsége, ahogyan rám nézett, ahogy csak azt az esetlenségemet is szerető tekintete várta, hogy közelebb érjek, hogy azt mondhatom igen. Igen ezért már minden megéri! A ceremónia is sokkal közvetlenebb volt. Az anyakönyv vezető  a saját történeteinkből felkészülve beszélt hozzánk, rólunk szólt még ez is! Jött a pillanat és egy percig sem kételkedtem benne, ahogyan a szemébe néztem, hogy őt akarom és az igen is másképp hangzott úgy vélem.

Nem mondom, hogy nehéz az igent kimondani ilyen szituációban, csak nem mindegy, hogy közben tényleg ott vagy e? Jelen vagy e a saját házasságkötéseden lélekben és fejben egyaránt. Azért még is csak nem egy telefon hűségnyilatkozatot írsz alá két évre normál esetben, hanem egy éltre "szerződsz". Szóval, ha már igent mondasz, akkor annak legyen tartalma, mert itt nincs díjcsomag váltás menet közben extrákkal. Az én véleményem az, ha még előtte állsz, hogy megnősülj nincs abban semmi, ha megbeszéled magaddal, (hogy ne kelljen a sekrestye ajtón távoznod) azt, hogy  hányadán állsz önmagaddal? Képes vagy e valóban végigcsinálni egy életen át vele mindent?

Közhelyes, de nem mindig boldog pillanatok vannak. Ott már nem csak Te létezel, hanem Ti! Itt nem tudod azt mondani utána következmények nélkül, hogy bocsi, de kiszállnék vagy visszaküldeni, anyukának és apukának. Itt nincs már visszaküldési garancia! Amikor itt van a pillanat és kellően érett vagy rá ezt érezni fogod és életed egyik legszebb érzését élheted át, ha nem, akkor egy életen át gondolsz majd rá, hogy ott nem mondtál nemet! Ráadásul két életet tehetsz tönkre, ha nem jól döntesz.Gondold meg és felelősséggel, mit akarsz? A legjobb döntésed lesz bárhogyan is legyen, még ha akkor nem is tűnik úgy, de később mindent megszépít az idő és ez a döntés legalább a tiéd és nem kényszer!

Én azt mondom, ha még a döntés előtt állsz, hogy nősülj meg, ne hagyd ki a házasság intézményét, mert sok szép csoda van benne és sok-sok tanulás a saját magad megismerése felé vezető úton!

Amennyiben neked is tetszett a téma, kérlek mondd el Te is veled ez hogyan történt és hogyan élted meg? Segítsünk férfitársainknak a döntésben! Köszönöm, hogy segítesz Te is! Lájkolj a facebookon és kövesd a témákat napról napra!

Fotó: www.reszegifoto.hu