Gondolatok és egy vers az apaságról...kommentár nélkül...

Apa és fia

Jó napot kívánok! - Összesen két jegyet kérek a boldog jövőbe és csak oda! – kértem a jegyárust, aki egyre csak furcsán nézett előre, majd ujjával mutatta, hogy forduljak vissza. A sorra néztem, ami kígyózott mögöttem. Hé! Most miért nem adsz jegyet? Kérlek! – könyörögtem.  – Érted, kettőt kértem, nem csak magamnak, a másikat nézd neki! A kisfiamnak! Legalább, ha engem nem is, akkor csak nézd őt! Erre csak annyit mondott: - Kérem a következőt!

Fogtam a tudatot és a lógó orromat bánatosan hátrakullogtam, majd megkerestem önmagam árnyékát, amit a sor végén hagytam. Beálltam megint, pedig már oly régen vártam, hogy útnak induljak azon az úton, amit nekem szabtak és ne csak ott álljak üres kirakatnak. Ekkor erőt vettem magamon és odafurakodtam a legelső sorba, integettem a jegyárusnak vadul, de egy arc szólt a tömegből! – Hé, ne tolakodj, mert itt váglak orrba! – mekkora egy otromba fószer! – gondoltam. Jól előretolakodtam és oldalába a könyököm durván betoltam. Majd egyszer csak egy hang rezzent a fejek felett és intett menjek oda, így hát a korábbi dulakodás érzését ott hagytam tova!

Odaértem és egy furcsa alak nézett rám kinek teste magasabb volt, mint amit valaha is láttam régen, hangja mély volt, mint egy nyári mennydörgés az égen!  S szóltam: - Én itt vagyok, kérem! Szólított? Erre a hang válaszolt és csak annyit mondott: - Látlak ember türelem! Mindig is láttalak csak Te hiszed azt, hogy már nem vártalak? Figyellek egy ideje téged és látom, a sorban előrefurakodtál erővel, hogy hamarabb szerezhess jegyet, de átvizsgálták már a poggyászodat? Tudod, anélkül nem indul a jövőbe a menet? Na, mutasd a csomagod mit hoztál magaddal meglátom, s hogy tovább utazhass, alaposan megvizsgálom!

Nézzük csak! Hm…megfelelés! Á, igen ezt jól benézted, hiszen csak úgy kaptad, ahogyan azt kérted! Itt van egy kis félelem a jövőtől a zoknik mellett és tessék! Itt rejtőzik egy kis tétova döntésképtelenség, a pólóid alá bújt el csak úgy csendben, hogy cipelhessék! A halogatást miért a cipzár mögé tetted, azt hitted nem látszik majd meg minden tetted? Úgy vélem, akad itt a bőröndben jó pár nem ide illő dolgod, és ha jól látom most is lóg az orrod? S most miért lettél ilyen csendben héka? Szembe kell nézned a dolgaiddal néha! Ahhoz, hogy jegyedet kiadják, és tényleg útra kelhess, ébredj fel, légy apa és férfi, ne csak lepkéket kergess! Na, eredj fiam vissza a helyedre és pakold ki a táskád teljesen üresre! Amikor végeztél és lesz benne figyelem, alázat, és hit megkapod a jegyed, ami az utazásra feljogosít!

Már csak egy kérdésem lenne hozzád, ha már így alakult! – szomorúan feleltem. Nem láttad a fiam, hisz még furakodtam előre a sorban, szememmel nem leltem? Tudod, ha elhagytam a nejem fejem veszi és a házunkra példaként felnégyelve teszi! - Látod, most már itt lenne az ideje, hogy láss és ne csak nézzél, mert akit kerestél mindig is ott állt veled és most is benned bízva, némán fogja a kezed! S ekkor lesütöttem szemem és valóban ott állt egy baba…

Hahó! Felébredsz már apa? Túl sokat álmodoztál merengve, magadban csendben, közben míg te máshol jártál lélekben, szépen felcseperedtem! Jé? Tényleg… (vágott fejbe az érzés) már mennyi idő eltelt, amíg pakoltam a csomagom, hogy majd ami nem jó magam mögött hagyom és minden értékeset, amit csak lehet, neked adom. S közben nem vettem észre az éveket és csak testben követtem, hogy veled mi van! Bocsáss meg! Tudod én is csak egy eltévedt utazó vagyok, de mindennél jobban szeretlek téged fiam! S ekkor megölelt, rám nézett könnyes szemmel: Köszönöm, hisz a te utadból sokat tanultam, ettől lettem ember, de nekem is mennem kell szólított az én jövőm szava, gyere és tarts velem az úton, most már én veszek jegyet nekünk Apa!

Amennyiben úgy érzed Te is szívesen mesélnél az apaságodról, hogy hogyan éled meg minden szépségével és nehézségével együtt, akkor ne fog vissza magad és kommentelj! Köszönöm az idődet! ;)