Az elmúlt hetekben egy furcsa projektbe kezdtem bele. Jártamban, keltemben miközben utaztam valahová gyakran megálltam, mindig egy szóra a hajléktalanoknak adni valamit, vagy pénzt, vagy egy kedves szót. Azt vettem észre, hogy először teljesen meglepődtek azon, hogy bemutatkoztam és megkérdeztem tőlük is, mi a nevük?

Miután ezt megtettem, megfigyeltem, hogy sokkal oldottabban beszélgettek velem és pont nem érdekelte csupán csak a pénz őket (persze az is fontos volt), de sokkal inkább az emberi szó és az az egy kérdés, hogy, hogy hívnak? Ezen felbuzdulva, a következő segítségnyújtásoknál megkértem őket, hogy felvehessem a világnak és hallassam a hangjukat, hogy mennyire vágynak ők is az emberi szóra. A továbbiakban az erről készült tapasztalataimat és az erről készült mini dokumentumfilmet olvashatjátok és láthatjátok, majd a cikk végén és mindent érteni fogtok ígérem.

Elég sokat utazom tömegközlekedéssel, mint ahogyan rajtam kívül sok százezer ember teszi ezt nap, mint nap. Közös tapasztalat talán, hogy nem csak hajléktalanok kéregetnek, hanem kisnyugdíjasok, édesanyák és munkanélküli fiatalok is. Az biztos, hogy mindenkinek van egy története és persze, mindenkit meghallgatni sokszor nincs időnk, de azt tapasztaltam, hogy egy kérdés, vagy csak egy perc emberi beszéd, ami róluk szól nekik nagyon fontos. Egy kicsit ilyenkor mindig embernek érzik magukat. Ahogyan ők fogalmazták meg minden egyes alkalommal nekem ezt a mondatot.

Aki tömegközlekedik az tudja, hogy ma az a trendi, hogy fülhallgatóval a fülben, telefont bámulva tesszük meg a napi távot. Figyelem az emberket és olyan durván beszippant mindenkit a mátrix, hogy nem veszi észre az idős embert, aki szeretne leülni. Hibáztatni sem tudom, hiszen minden érzékszervét elzárta a külvilágtól az ilyen utazó. Tudatos befeléfordulást választva, ahol nem lát, nem hall, nem beszél! Teljesen természetes módon nem is vehet észre senkit a facebookon kívül az ilyen ember, nem hogy kéregetőket. Ez igen nagy társadalmi, de inkább globális probléma. Gyakorlatilag traktoros társadalmat építünk, ahol a fülkédbe zárva csak te létezel és a pusztaság, meg a gondolat, hogy az ekével mennyit kell még szántanod. Persze a traktorost csak átvihtt értelemben értem, nehogy megsértődjön valaki, mert rájuk a való életben nagyon nagy szükségünk van! :)

(Kép részlet: Egy perc figyelem filmből)

Vannak ettől durvább dolgok is, mint az amikor az egyik gyorsétteremnél ebédelve észre vette a párom, hogy egy kb 80 év körüli bácsi lecsapott az asztalon hagyott, tálcákon heverő ételmaradékra és kétpofára tömte magába kézzel, mielőtt a takarítók felszabadították volna az asztalt. Odamnetem és megkérdeztem tőle, hogy vehetek-.e neki valamilyen ételt? Ettől kicsit elszégyelte magát, mert tisztán látszott, hogy csak szegény és szerény. Annyit mondott, köszöni már jól lakott. Esetleg, ha egy kávéra meghívnám az jó lenne, mert hetek óta nem tudott inni egy igazi kávét. Vettem neki és amikor odavittem úgy itta, mint aki kávészakértő, minden kortyot megfontolt és átérzett. Majd még felkínálta nekem, hogy nem venném e meg a telefonját, ami egy régi típus ugyan, nem okos, de neki most kétezer forint nagyon sokat segítene. Telefon persze maradt a bácsinál és a segítség is megvolt.

Engem akkor is, és most is nagyon zavar, hogy ezekről miért nem beszél ez az ország? Miért teszünk úgy, mintha 10.000 fedél nélküli ember, vagy az éhező nyugdíjasok, gyerekek, családok nem a mi problémáink lennének? Persze nem leszek demagóg, hiszen sok kommentet olvasok, ami embercsoportok kiirtását célozza. A hatalom, amit az emberiség az internet csodával és a nick nevek mögé zárható véleméynformálással kapott, kifordítja a tömegeket önmagukból és bezárja belénk ezt a belső világot. A ki nem élt hajlamaink és megélt sérelmeink rávetített eszközei lettek ezek az emberek. Egy korábbi cikkben is írtam már a témáról, akkor a kommentelők azt állították, hogy hazudik a hajléktalan, mert hát, aki hajléktalan hogyan mondhatna igazat? Beszarás ez a zsigeri elutasítás a társadalomban, na de van még remény, mert birkák között még élnek bárányok is!

( Kéregető nyugdíjas néni - kép részlet: Egy perc figyelem filmből)

Az a helyzet drága honfitársaim, hogy soha nem volt ennyire nagy szükség ránk egyszerű emberekre. Azzal, hogy megállunk és megkérdezzük, miben tudunk segíteni, vagy csak megkérdezzük, hogy hogy hívják őket és beszélgetünk egy percet, mennyit is tudunk adni ezeknek az embereknek. Az a helyzet, hogy aki arra vár, hogy Orbán, Vona, Szél, Gyurcsány és a többi párt vezetője majd ott guggol és segíteni fog, az téved, mert ők el vannak a választással foglalva és csupa fontos kérdéssel. No, de megértem én...ilyen ez a pop szakma! Mivel, hogy én pont magasról szarok a politikára, én az embert nézem, bár a Kossuth téren lassan kihaló félben vannak, ezért hozzátok szólok drága honfitársak, akinek van szíve és lelke, akinek van szája, van akarata, van embersége és nem papucsálatka és egysejtű szinten reinkarnálódott embernek látszó indulathalmaz. Igen is tessék megállni és beszélgetni, megkérdezni, hogy, hogy hívnak? Vagy bármit, csak tegyünk már valamit...Ők a mi hazánkban élő sok tízezer, hajléktalan, éhező nyugdíjas és család! Ők nem az EU problémái és igen is egyet értek, amíg egy nemzet a sajátjaival nem tud mit kezdeni, minek is kéne ide befogadni mást? Van itt tennivaló bőven, csak jelentkező kevés a feladatra. Impo-litikusok országában élünk,  nem marad csak az emberség, ami összetarthat egy nemzetet, ha egymásra támadunk és/vagy nem figyelünk egymásra, akkor ez a tízmillió országra szakadt NEM-zet lesz és nem EGY-ség.

Te be szoktál mutatkozni, ha idegen emberekkel beszélgetsz? Akkor legyél inteligens és tedd ezt minden embertársaddal és beszélj tisztelettel, ha nem megy tisztitsd ki a szád a mocsoktól és figyelj! A figyelem, az egymásra figyelés mindennél fontosabb, csak annyit várj el másoktól, amit te nyújtasz! Ezért, ha neked rosszul esne, ha holnaptól levegőnek nézne mindenki, akkor kapd össze magad, emeld fel a hátsód és tegyél valamit! Jönnek a hideg idők, ugye nem kell mondjam mennyire fontos az emberség? Mennyire fontos egy perc figyelem? Tudod, ha megkérdezed, miben segíthetsz, azzal akár életet is menthetsz. Légy harcos és ne csak szájkaratéban legyél elit kommandós, hanem akkor is, amikor tenni kell anélkül, hogy fölöslegesen jártatod a szád! Arra használd a hangod, amiért az Istentől kaptad. Néha elég, ha csak használod, mert mostanában keveset beszélsz. Meglátod, jó érzés lesz másképp hallani a hangodat, miután segítettél! Ne felejts el legalább egy embert megkérdezni holnap! Ne felejets el beszélni! Ne felejts el végre embernek lenni és tenni valamit!

Amennyiben tetszett a téma és szívesen elmondanád a véleményedet, akkor ne fogd vissza magad és kommentelj! Sokkal inkább segíts te is, itt nem az számít milyen párthoz tartozol, vagy melyik Istenben hiszel, vagy éppen nem, hanem, hogy mennyi emberség szorult beléd! Köszönöm az idődet! ;)