Nemrégiben beszélgettem egy férfi társammal a témában arról, hogy vajon hányan vannak az országban akik elválnak a párjuktól? Kicsit utánanéztem és rátaláltam a KSH 2015-ös adatira, amely leírja ezeket a nyilvánvaló adatokat. Mi lehet az ok? Hogyan tükrözik a férfi társadalom ez irányú helyzetét és hányan vannak még akik a témában segítségre szorulnak valamiféleképpen? Az eredmény elképesztő le írom nektek, íme!

 Korábbi posztokban már érintőlegesen foglalkoztam a témakörrel és szinte mindegyik adat visszaigazolja azokat a felvetéseket, amelyeket megfogalmaztunk közösen a kommentelőkkel ebben a kérdéskörben. Úgy vélem hosszasan fejtegethetnénk az okozatokat, de a legfontosabb talán a jelek felismerése, ami az igazi okra világíthat rá . A házasság intézménye az egyik legősibb szertartások egyike az emberiség történelmében, de nálunk magyaroknál ez a rendszerváltás óta nagyon drasztikusan lefelé csökkent. Ugyan vannak évek, amikor ez megtorpant, vagy éppen nem csökkent olyan mértékben, de mára újra néptendencia lett elválni.

Azt gondolom és meg is kövezhettek érte, de szerintem ez pont olyan, mint a jogosítvány szerzés. Az én véleményem az, hogy túl sokan kaptak jogosítványt is, akiknek nem kéne az utakon furikáznia.  Éppen ebből kifolyólag, szerintem vannak bizonyos nők és férfiak, akiknek a házasság sem az igazi útja ebben az életében. Lehet nekünk szülőknek és most elsősorban a férfi társaimról beszélek sokkal inkább át kéne gondolnunk, hogy mit adunk át tanításként a gyermekeinknek ebben a kérdéskörben, de legfőképpen milyen példát mutatunk a tetteinkkel nekik. Az, hogy hogyan éljük a mindennapjainkat a párunk mellett vagy nélküle sokkal beszédesebb, mint a szavak. Ők pedig azt a mintát viszik majd tovább, amit mi mutatunk nekik.

Arról már írtam korábban, hogy nem tudnak a férfiak elszakadni a köldökzsinórjukkal az édesanyjuktól és ezek a számok is megmutatkoznak a statisztikában. Tehát mondhatjuk azt, hogy igen is mi szülők felelősek vagyunk azért, hogy gyermekeinknek milyen lesz a házassága? Részben mindenképpen, hiszen azért az egyén döntése és szabad akarata sokkal erősebb. Mégis a szülői felelősség nagyon nagy, hiszen a mi fiaink is lesznek egyszer férjek és apák.

Mit taníthatunk mi a fiainknak, hogy elkerülhessék a fölösleges rossz döntést a párválasztásban? Mit adhatunk útravalóul majd nekik ebben a témában? Véleményem szerint azt, hogy elkezdünk tudatosan önmagunkkal foglalkozni szülőként és férfiként. Megpróbálunk változtatni a komfort zónáinkon azzal, hogy olyan mélyre ásunk magunkban a döntéseink okát keresve és működésünk valós mechanizmusát feltárva, mint még soha. Minden, amit magadért teszel, azt a gyermekeidért is teszed, hiszen egy fiú számára az apja a példa mindenben és ez nincsen másképpen a házasságra vonatkoztatva sem. Nem kétlem, hogy baromi nehéz változtatni a megszokott életeden? Mégis azt hiszem, hogy Te sem akarod, hogy ebben a statisztikai adatban a gyermeked adati is benne legyenek, vagy igen?

Ha nem, akkor viszont nem az a lényeg, hogy mit mondasz, hanem, hogy hogyan élsz és működsz a mindennapjaidban. Ne etesd a gyereket, hanem tanítsd meg vadászni! Ugyan ezen ideológia mentén tanítsd meg szívből jövő és ész érvekre támaszkodó döntéseket hozni. Amikor nem az a lényeg, hogy társas kapcsolatban él e vagy sem, hanem megtalálta e az útját önmaga felé vezető folyamatban? Ezeket Te taníthatod meg neki apaként és neki könnyebb lesz a döntés, mert nem csupán menet közben kell kapnia az impulzusokat, hanem már lesznek benne klisék, amik vezetik az ő igazi útján. Az, hogy lesznek hibás döntési biztosan, de nem mindegy, hogyan hogyan dolgozza fel őket és mit fordít a saját javára belőle?

Kell e mindenképpen megházasodni? Véleményem szerint nem ez a lényeg, hanem amit már Dr. Wayne Dyer is helyesen megfogalmazott, hogy "Sosem leszel magányos, ha szereted azt az embert, akivel egyedül vagy.." A lényeg, hogy törekedj az Önismeretre és úgy mutass példát a fiadnak, hogy ő is megtalálhassa a saját életfeladatát. Az, hogy megnősül e az pedig utána már nem a legfontosabb kérdés lesz az életében, hanem inkább az, hogy hogyan találja meg az utat, ahhoz hogy a lehető legjobban meg tudja hozni a döntést ebben a témakörben is! Viszont, ha úgy dönt, akkor egészséges férfi, férj és apa válhasson belőle. Akár elfogadod, akár nem ez rajtad is múlik, ha apa vagy!

íme a tények:

"Az elmúlt évtizedben magas szinten stagnáló – 2004 és 2008 között emelkedő számú váláshoz képest 2010 és 2014 között 18%-kal csökkent a felbontott házasságok száma. Ezzel szemben 2015-ben ismét emelkedett a válások száma. A bíróság által kimondott 20,6 ezer válás számszerűen több mint 1000-rel, 5,2%-kal volt magasabb volt az előző évinél, de még mindig elmaradt a három évvel korábban és az ezt megelőző évtizedekben mért szinttől. Azt még nem tudni, hogy a válások emelkedő száma milyen kapcsolatban áll az utóbbi évek növekvő házasságkötéseivel, ezt a házasságtartam szerinti válási gyakoriságok elemzése tudja majd feltárni. A válási többlet nem minden korcsoportra jellemző: nem a fiataloknál, hanem a 40-es éveikben járó házaspároknál jelentkezik döntő hányaduk, emellett növekedett az 50 év feletti és feltehetően hosszabb házasságtartam utáni válások száma is.

A válások életkor szerinti gyakorisága arra ad választ, hogy ezer megfelelő korú házas nőre, illetve férfira hány bíróság által kimondott válás jut. Ebben a tekintetben a nőknél változatlanul a 20-as éveikben járó házasoknál a leggyakoribb válás, ami az átlagos házasodási életkort figyelembe véve azt jelenti, hogy viszonylag rövid házasságtartam mellett bomlanak fel leggyakrabban a házasságok. A férfiaknál a 30 évesek körében a leggyakoribb a válás, ami a házasságra lépő férfiak magasabb életkorából és házasfelek közötti korkülönbségből adódik. A válási arányszámok dinamikáját tekintve némileg más a kép. 2015-ben a legnagyobb mértékű, az átlagosnál jóval nagyobb növekedés a középkorú és az idősebb házasfeleknél történt. A 45 éves és idősebb házas férfiaknál 12–13, a 40-es éveikben járó nőknél 9–17%-kal növekedett a válások gyakorisága az előző évhez képest.

A tizenéves házasok látványosan emelkedő és a 20-as éveik elején járó férfiak csökkenő gyakoriságú válásait érdemben nehéz megítélni, mivel nagyon alacsony az ebben az életkorokban házasságban élők aránya, így viszonylag kisszámú a válás is, és ennek évenkénti ingadozása jelentősen befolyásolhatja a mutató értékét. A házasságban élők száma az új házasságkötések által gyarapodik, ugyanakkor a válások és özvegyülések következtében csökken. A házasságok mérlege az újonnan létrejövő és megszűnő házasságok számát veti egybe. Ha több új házasság köttetik, mint amennyi megszűnik, akkor a mérleg pozitív, ellenkező esetben negatív. A házasságok mérlege közel négy évtizede folyamatosan negatív, vagyis több házasság szűnik meg válás és özvegyülés miatt, mint amennyi új létrejön házasságkötés által. Ezen az utóbbi évek növekvő számú házasságkötései sem tudtak változtatni. 2015-ben 65 650 házasság szűnt meg, több mint kétharmaduk özvegyülés miatt, viszont csak 45 900 új köttetett meg. 2015-ben száz házasságkötésre 143 házasságmegszűnés jutott, ez az elmúlt közel két évtized legkedvezőbb értéke.

A házasságok hosszú ideje tartó negatív mérlege jelentősen módosította a népesség családi állapot szerinti összetételét. 1990 óta a házas népesség részaránya számottevően – 61,2-ről 42,2%-ra – csökkent, ezzel párhuzamosan 20,3-ról 34,7%-ra emelkedett a nőtlenek, illetve hajadonok és 7,4-ről 12,1%-ra nőtt az elváltak aránya. Az özvegynépesség hányada viszont érdemben nem változott, és 11–12% között ingadozott az elmúlt húsz évben. A 15 éves és idősebb népesség körében 2004-ben szűnt meg először a házasságban élők dominanciája, azóta a nem házas népesség túlsúlya egyre nyilvánvalóbbá vált. Jelentősek a különbségek a férfiak és nők között: arányukat tekintve mindkét nemnél a házasok vannak a legtöbben, a nőknél viszont jóval alacsonyabb a hajadonok hányada, mint a férfiaknál a nőtleneké, viszont 4,7-szer magasabb az özvegy és közel 1,3-szeres az elvált nők aránya, mint az erősebb nemnél. A különbségek főleg a férfiak és nők eltérő kor összetételéből és halandóságából, valamint a házassági és újraházasodási szokásaik és lehetőségeik nemenkénti eltéréseiből adódnak." (forrás: www.ksh.hu)

Amennyiben tetszett a téma, vagy csak szívesen elmondanád a véleményedet segítő és építő szándékkal, akkor kérlek kommentelj! Maradj velem és kövesd a témákat napról-napra! Köszönöm az idődet!