Mered-e még?

(2018)

Mered-e még a régvolt, már elfeledett életedet élni,

amikor még nem kellett se rendszertől, se embertől, se új dolgoktól félni?

Mered-e még hinni, hogy minden emberben ott lakik a jóság,

vagy már beálltál te is birkának, tömött sorokban rettegsz, mint egy vágóhídi jószág?

Mered-e még vallani Isten és ember előtt, hogy a legszebb szó a testvér,

ki a jótettben, szándékban, akaratban semmilyen mércével téged nem mér?

Mered-e még ajkaddal a csókot a kapualjban némán lopni,

vagy mára már csak emlék, s elkezdett régi férfi fényed kopni?

Mered-e még nőnek szerelmét minden áron óvni,

éjszakán át virrasztva, kezét némán fogva Istennek hálát adni?

Mered-e még gyermekednek az igaztalan szavakat elhitetni,

hogy apa csak dolgozott, pedig sietett, de nem tudott mesélni?

Mered-e még magadnak a feloldozást oly könnyen adni,

miközben kezedben alkohol és szívedben az üres semmi?

Mered-e még Istennek nevét oktalan szádra venni,

pedig nyomorult lelkedben rajta kívül soha nem is lakott senki?

Mered-e még imád, álszenten az égnek szegezni,

miközben az asszonyt vered, vasárnap a misén könnyen mennybe menni?

Mered-e még magad egyszerűen csak embernek nevezni,

vagy könnyebb, ha hajléktalant látsz a túlpartra vakon evezni?

Mered-e még bátran a csikket a napba pöccinteni,

s hinni, hogy azt út amin jársz tiszta, s nem gödrökkel teli?

Mered-e még a térdeddel kifejezni a szívedben a hálád,

vagy már elfejtetted, hogy hol találod meg a Te Istened házát?

S mered-e még folytatni és tovább írni-e sorokat velem,

 s bevallani magadnak, hogy ez az út nem a vég, csupán a kezdet nekem!