Azt hiszem megint csak belenyúlok egy olyan témába, amelyről szinte biztos, hogy ahányan vagyunk annyiféleképpen foglalnánk állást és persze mindenkinek igaza lenne. Már régóta foglalkoztat az a gondolat, hogy nekem mint férfinak, férjnek és apának vajon az a hit, amit én annak nevezek mit is jelent valójában. A cikkben egy kicsit boncolgatni szeretném a hit, a vallás és a férfiak megéléseit a témában.

A vallás ezt mindenki tudja, egyidős az emberiséggel és ehhez nem kell professzornak lenned, elég ha figyeltél történelem órákon. Minden népnek és minden kultúrának meg volt a vallási nézete, Istenei és az ehhez kapcsolódó rituálé és tanítási rendszere.

Vallási hovatartozásomat nézve katolikus vagyok és mint faluban nevelkedett gyermeknek, igen is kötelességem volt a vasárnapi misékre elmennem egészen serdülő koromig. Az, hogy megtanuljam a misén a szertartásokat és később én is ministránsként ott álljak a pap oldalán, az szinte minden vidéki családban fontos eseménynek számít / számított. Valami mégis már gyerek korom óta nem stimmelt a vallással, az egyházzal kapcsolatosan, mert voltak dolgok, amiket nem igazán értettem, már akkor sem.

Egy faluban ugyebár mindenki ismer mindenkit és nehéz véka alá rejteni a a hétköznapi dolgokat és történéseket. Nem értettem, hogy olyan emberek, akik a hétköznapjaikban erőszakosan viselkedtek a családjukkal, vagy másokkal, hogyan tudnak a legszebb ruhájukban és álszenten állni a pap előtt az ostyára várakozva. Miközben a szájuk elé tartottam a kis tálcát (mert ez ilyenkor így szokás), mindig arra gondoltam, hogy vajon tényleg ennyi? Ennyi az üdvösség? Hétköznap egy állat vagyok, de minden vasárnap megüdvözülök? Aztán az is eszembe jutott gyerekként, hogy, ha az Isten házában vagyunk, akkor miért szomorúan imádkozik mindenki? Miért nem örülünk? Hiszen a hittan órán meg azt tanítják, hogy örülnünk kell a megváltónak? A pap bácsinak miért nem lehet gyereke, hiszen olyan rendes férfi biztos, jó apa lehetne belőle?

Persze elmagyarázták a cölibátust, de nem vártam én sem akkor sokat a 10 éves önmagamtól, hogy ezt jobban meg is értsem! Na mindegy! Fura dolgok ezek, gondoltam magamban... tettem a dolgom, mint egy jó ministráns, de az is lehet ezeket én gondoltam túl gyerekként? Egy dolog biztos, az akkori pap bácsival imádtam üzletelni. Egyszer már annyira kifogyott a ministránsokból, hogy nekem meg a bátyámnak ajánlott 150 Ft-ot, ha elmegyünk az egyik temetésre délután ministrálni. Mivel láttuk igen csak ránk van szorulva, így gyermeki leleménnyel kiegyeztünk vele 200 Ft-ban és mindenki boldog lett tőle. Aztán persze az üzlet alapon jól is működött a dolog. Bár kicsit morbid, de igaz! Csak jelezném, akkoriban 5 Ft volt egy gombóc fagyi! Szóval nem tudom, hogy van ez más vallásokban azokat nem mondhatnám, hogy belülről ismerem, inkább csak általános műveltségből, hiszen sokat olvasok én is mindenféle témában.

Azt látom, hogy a katolikus egyház is kapaszkodik a témában, mert már nem annyira konzervatív, mint régebben az én gyermek koromban. A miséken már vannak más hangszerek is a templomi orgonán kívül, ami tök jó, de fura annyi év szomorkodás után, vidámkodni! :) Kicsit olyan ez nekem, mintha a Bachot játszanának Kiss szerkóban, de ez attól még Bach, csak más a csomagolás! Nekem amúgy ugyan mindegy, valahogyan el kell adni ezt is a vallási piacon! A nagyobb fiam is katolikus iskolába jár és ő az, aki nem velem él életvitel szerűen, hanem az édesanyjával. Amiket hallok tőle, inkább csak annyiban különbözik más iskoláktól, hogy kötelezően hiszünk Istenben és több az elfoglaltság. Legalább is egy gyermek szájából így hangzik. (Ezért most sokan meg fognak kövezni, de nem baj vállalom :))) Szerintem ez inkább a szülőknek fontos, nem a gyerekeiknek. Főleg, ha volt feleségemre gondolok, ő olyan közel állt a vallásossághoz, mint én a cölibátushoz, de ez a legjobb iskola a városban mondta Ő. Mondta, én meg hallgattam, persze ekkor már nem éltünk együtt, amikor a fiú elkezdte a sulit, de ráhagytam, mert rosszat ott nem fog tanulni az biztos, gondoltam. Legalább az anyja is szerez majd pár piros pontot az égi ellenőrzőjébe ezzel a döntésével!

Valójában sokan mondták akkoriban, hogy az ilyen iskolákba nem járnak társadalmi periférián élő családok gyermekei és ez is fő szempont volt számára. Akkor kérdem én, mi köze a vallásosságnak ehhez a szülőkhöz? Semmi, mert sikk lett ilyen iskolába járatni a gyerekeket és azt gondolni, hogy majd így kevésbé szembesülnek a valósággal és a való világgal. Ettől még a buszmegálló közös, ahol majd elveszik a telefonját tőle. Mindegy hagyjuk is, hiszen beteg dolgok ezek... A szülői ideológiákkal és döntésekkel nem vitázom. Úgy vélem, a vallást ma másképpen értelmezik mint, ami az igazi üzenete lenne. Mondom ezt én vallásos ember, bár be kell valljam nem vagyok bigott, sem pedig egyházi katona!

Az igazi üzenete a hitre való nevelés lenne és nem a tized beszedése a hívektől, itt szinte mindegy milyen egyházról beszélünk is, de így van. Persze nekik is élni kell valamiből ezt is elfogadom, nem sajnálom tőlük. Bár igaz, hogy a nagyobb fiamat addig nem keresztelték meg, amíg nem fizettem be visszamenőleg az egyházadót. No komment...Ez van az Úr már a keresztséget sem adja ingyen, mint ahogyan semmi sincs a mai világban ingyen. :)) Miért lenne ez másképpen az egyházzal, lépést kell tartani a világgal?

Sajnos pár olyan szent emberen kívül, mint Teréz Anya és azok az igaz hithű vallásos emberek, akik az igaz hitre tanítottak / tanítanak kevesen vannak már az egyházban. Az én véleményem, hogy ők azért hitelesek, mert nem a szájukkal nevelték hitre az embereket, hanem a cselekedeteikkel. Amíg ez nem így lesz az összes pappal és egyházi vezetővel, addig megosztó lesz mindig is a katolikus egyházról szóló vélemény.

Egy dolgot biztosan érzek, hogy ma már szívesen megyek be egy templomi misére, ha kell! (bár sajnos nem túl sokszor van ilyen egy éveben, úgyhogy lenne mit meg gyónnom) Mert rájöttem Isten nem a falak között lakik, hanem bennem és én már nem vagyok szomorú, bármennyire ezt akarták velem elhitetni. Erre már gyerekként is hamar ráébredtem és erről ma sem változott a véleményem! Szükség van e egyházra? Azt hiszem mindenképpen, kell egy hely ahová az édesanyám eljárhat vasárnaponként...a többi úgy is a lelkekben zajlik!

Akkor mi is a hit valójában? Az én hitrendszeremben és a tiédben is más! Meg tudnék e válaszolni minden kérdést ebben a témakörben? Nem hiszem, de azt igen, hogy ma divat lett a vallásosság és álhit mögé bújni és mellünket verve hangoztatni a politikában és más fórumokon, hogy mi keresztények vagyunk. Erre én csak annyit mondanék, ki nem sz..ja le, ha nem azt éled, amiről beszélsz? Akár politikus vagy, akár más! Te nem hiszel, hanem tetszeni akarsz önmagadnak és a világnak azzal, hogy hithűnek mutatod magad. Mintha ettől a tettek szebbek lennének, amiket elkövetnek emberek, akik erről beszélnek, de azok sosem hazudnak. Lehet vannak, akik beveszik a dumádat, mert jók a szónoki képességeid, de ettől még, a hited nem lesz erősebb, csak nagyobb tétje, van a hazugságodnak. Ezért bárki is vagy valójában a férfi igaz hite a tetteiben rejlik nem a szavaiban.

A tények makacs dolgok uraim. Amíg nem tudsz ítélkezés nélkül végig menni a körúton, ha meglátsz egy kéregetőt. Amíg nem látod a saját szemedben a gerendát, de másokéban a szálkát is észre veszed. Amíg arról beszélsz, hogy Te mekkora keresztény vagy, de ha megkérdezném tőled, hogy mit tanított neked Jézus, addig azt sem tudod mit ír róla a biblia? Addig van miben fejlődni hit ügyben...Tudod miért? Mert a hit nem könyvekben lakik, nem szavakban, hanem mindenkiben! Benned és bennem és abban, amit tanítottak azok a férfiak is a világtörténelemben, aki megmutatták, hogy a hit egy nehéz út! Ha gyakorlod nincs időd kiállni a tömeg elé és arról beszélni, hogy mekkora hited van, mert ott teszed a dolog, ahol a legnagyobb szükség van rád! Nincs szükséged elismerésre, mert mindent megkapsz, azoktól az emberektől viszonzásul, akikkel jót cselekedtél! Nincs szükséged hamis ígéretekre, sem azok pénzére akik ezzel kecsegtetnek, mert mindened megvan, amire csak vágytál! Nem kocsira, nőre, házra és pénzre gondolok! Van a szívedben szeretet, megbocsájtás, elfogadás és alázat. Ezek megvannak, akkor már tettél egy lépést a hit irányába. Addig csak hiszed, hogy van hited, mert nem éled!

Nem mondom, azt, hogy mindenki higgyen például Istenben, vagy más vallások Isteneiben, mert nem ez a célom a cikkel! Nem is az, hogy én Isten mellett kiálljak, hisz megvédi ő magát, efelől ne legyen kétséged! :) Hanem az, hogy felhívjam a férfitársaim figyelmét arra, hogy nagyon is fontos, hogy legyen minden fentiekben felsorolt érték a szívedben és tegyél is meg mindent érte! Mert a hit alapjairól szólnak! Higgy, mert egy férfinak kell, hogy legyen hite! Ne hamis igazságokban, ne álszent vallásos emberek ígéreteiben, ne álszent politikusoknak, hanem higgy valamiben ami, ha benned lakik, attól jobb emberré válhatsz! Ami el lát csodákkal és meglátod majd a családodban a szépséget, újra észreveszed a gyermeked mosolyát, a feleséged szeretetét és tisztaságát, az élet igazi szépségét és értelmét. Meg tudsz majd bocsájtani olyan embereknek, akinek sosem akartál. Már nem leszel elégedetlen az anyagi dolgaid miatt. Már le tudsz térdelni egy hajléktalan mellé és adni neki valamit, akár egy üveg ásványvizet, vagy csak egy tízest és az jobb emberré tesz majd. Mindegy minek nevezik a Te Istenedet és a föld melyik részén élsz, a hit igazi ereje nem öröklődik csupán csak genetikusan, ezért kell a példamutatás a gyermekeidnek is!

Azt hiszed engem nem akartak már mindenféle egyházak beszervezni? Nagyon is sokszor...nem adtam be a derekamat, de tudod miért? Mert egyikben sem láttam meg azt, amit olvastam például a hitről a bibliában! Lehet magányosak vagyunk a hitem meg én. Éldegélünk, mi kettecskén majd életem végéig a hónom alatt a bibliámmal, de nem bánom! Túl sok hazugság bújik az igaz hit mögé ma a világban, ami elhomályosítja róla  lényeget! Nekem egy nagy tanító egyszer azt mondta erről a témáról, amikor megkérdeztem, hogy "a legspirituálisabb, legszebb és legnehezebb feladat az ember életében a család. Egyben a legnagyobb mércéje is a hitednek! Amilyen a kapcsolatod az apáddal, olyan a kapcsolatod az Atyával is! Ha van hit a szívedben, akkor a gyermekednek is lesz és az ő gyermekének is! Persze később magától is rátalál majd, mert ne legyenek illúzióid, mindenki oda lyukad ki a halálos ágyán, ha máskor nem, hogy Istenhez beszél! A gyerek magától is megtalálja a hitet, ha nincs apja, csak több lesz az akadály az útján odáig! A hit, ami forgatja a fegyvert a kezében, ha kell és az, ami megállítja! Sose feledd nem ahhoz kell nagy erő, hogy levágd valaki fejét miután provokál és addig piszkál, hogy harcolj vele, hanem hogy ne húzd ki a kardot a hüvelyből!"

Ez az én hitem és ha megkérdezed, hogy én hiszek e Istenben?  A válaszom igen, de legfőképpen abban, amire tanít, bár sajnos nagyon messze vagyok még én is sok mindenben ezektől. Igen, én hiszek Istenben! Hiszek abban, hogy bennünk van a fény és a sötétség egyaránt! Hiszek a szeretet magasztosabb erejében, hiszek a család szentségében! Hiszek abban, hogy embernek lenni nem csupán egy "Mátrix" lét! Hiszek abban, hogy az életemnek van célja! Hiszek abban, hogy jót tenni másokkal az egyik legszentebb dolog a világon és hiszek még egy dologban, hogy ha van a szívedben szeretet és a táskádban zsíros kenyér, azzal körbe lehet menni az egyenlítőn...én ebben hiszek és Te miben hiszel?

Amennyiben tetszett a téma, vagy csak szívesen hozzászólnál a témához, akkor írj kommentet! Meséld el mi a Te hited története, mit tanítanál a példáddal másoknak és mi miben tudunk neked segíteni! Maradj velem és kövesd a témákat napról napra! Köszönöm az idődet!