Ez egy olyan fejezet, amelyet kiemelten kell kezelnünk férfi létünkben, mert az elváráshalmaz, amit a hátunkra raktak púpként sajnos egyre nehezebb. Mindenki cipeli a sajátját persze és mindenkinek a magáé a legnehezebb.

Mik is azok az elvárások? Fogalmi szinten azt mondhatnánk, hogy a valakivel szemben támasztott olyan érzelmi, fizikai, megkövetelt viselkedés forma, amelynek teljesítése sikert és örömet okoz az elvárásokat támasztónak, nem teljesítése pedig kudarcot és büntetést von maga után. Fontos külön választani a megfelelést és az elvárást, mert van aki fogalmi szinten sem érzi a különbséget. A megfelelés kényszer már egy válaszreakció az elvárásokra.

Ezeknek vajon van köze ahhoz, hogy milyen férfivá válunk felnőtt korunkban? Mondhatjuk azt, hogy a születésünktől fogva ránk rakott elváráshalmaz torzítja a férfiasságunkat? Sajnos az egyik leginkább befolyásoló tényező ebben a kérdéskörben. Hiszen születünk egy fajta genetikai hozottal, ami akkor is bekövetkezne, ha ezek nincsenek és van amit a szüleink, a társadalom, a környezetünk, stb szívesen varr a nyakunkba. Vajon, ha megkérdezel egy nőt, neki milyen az ideális férfi, miért mondja azt amit? Mert neki is bekódolták majd mit várjon el. A nőknél ugyanúgy megteszik ezt és bizony ezért is egyre betegebb a világ, mert a torzabbnál, torzabb elváráshalmazok teljesen törlik a saját kódolt személyiségedet és nem hagynak annak lenni, aki valójában vagy.

Íme egy példa: Az én anyám, aki egész életemben azt szerette volna, hogy orvos, vagy ügyvéd legyek, folyamatosan többféle eszközt felhasználva kódolta finom belém az elvárásait. A legszebb az egészben, hogy mindezt tette az anyai jóindulat álarca mögé bújva. Vajon ő miért akart engem ügyvédnek, vagy orvosnak látni? Talán azért, mert igazán ismerte, hogy én mit szeretnék majd, ha felnőtté válok? Vagy látott engem igazán? Hát bizony erre NEM a válasz. Ő azt az elismerést szerette volna magának megélni, amit a fiáról mondanak neki mások, mert a társadalom egyik elitjéhez tartozik az ő kicsi fiacskája. Akkor ez most kiről is szól valójában? Rólam biztosan nem, de róla feltétlen. 

Sok ilyen elvárás van, amit belénk férfiakba próbálnak a szüleink és a társadalom belénk kódolni. Ha nem teszed ezt, vagy azt el is hitetik veled, hogy értéktelen vagy. Ezt az én olvasatomban egyfajta manipulációnak nevezem ami arra irányul, hogy azt tedd és mond úgy élj, és viselkedj, ahogy az másoknak megfelelő. Említsük csak meg  a munka faktort is, ami az egyik legmagasabb társadalmi elvárás színtér. A főnököd elvárása veled szemben, kontra családi elvárások mennyi pénzt kell keresned, hogy eltartsd a családodat egy nagyon komoly tényező, ha mindkettő együtt teljesül te vagy az ideális hímnemű a világon. Igen ám, de ezt te milyen áron teszed az persze senkit nem érdekel. Mint ahogyan az sem, hogy 10 év múlva alkoholista vagy rákos leszel a stressztől. Persze akkor majd mindenki sajnálni fog, hogy azzal a jó emberrel miként történhetett ez meg? Ne legyenek illúzióid a főnököd egy hónap múlva már nem is fog rád emlékezni, mert neki csak egy vágóhídi marha vagy akiből elvette mindazt már amire neki szüksége volt, a többi mehet a dögkútba.

Kemény szavak ezek, de ha belegondolsz ma ez zajlik. Bizony azért nehéz téma ez, mert a szüleink nevelésnek hívnánk ezt a jelenséget, a társadalom állampolgári kötelességeknek, a Te olvasatodban ugyan ezek az elvárás kategóriába tartoznak. De akkor mi a megoldás? Mit tehetsz, ha már te is vágóhídi marha vagy és abszolút nem azt teszed és éled, amit valójában belülről szeretnél? Szerintem fokozatoson haladj befelé önmagadba és vizsgáld meg, hogy a jelenben mik az adottságaid, mi az amit hoztál magaddal mostanáig és mik a lehetőségeid.

Ezek az alapok. Ha ismered magad és még megtalálod a saját személyiségedet a nagy elvárás halmaz alatt, akkor figyelj. Figyeled a saját reakcióidat, a saját cselekedeteidre és koncentrálj arra milyen érzéseket vált ez ki belőled. Ami boldogság faktor, azt azonnal jegyezd fel, amitől félelmek vannak benned, azok a gátak, amiket át kell majd ugranod ezeket ezért jegyzeteld fel. Egyszer csak lesz egy nagy adathalmazod, ami a motivációid és félelmeid halmaziból áll majd. A motivációs halmazban szereplő érzetek határozzák meg, mi az amitől te úgy tudsz működni, hogy bármit csinálsz az feltölt.  A félelem halmaz az ami lehúz.

Újabb példa: Tudod, hogy szeretnéd kipróbálni a repülést, mert gyermek korod óta vágysz rá, a félelem halmaz válasza erre, hogy nem tudod megengedi magadnak, mert nincs rá pénzed. Ha hagyod, hogy ez a tény megállítson, akkor sohasem fogsz repülni, de ha eldöntöd, hogy oké, most nincs rá pénzem, de tudatosan meghatározod, hogy mit kell tenned azért, hogy ez bekövetkezzen, akkor máris a félelem faktort átraktad a motivációs halmazba. Persze mindig lesz majd valaki, aki majd lebeszél róla, mert emlékeztet rá, hogy te ezt nem engedheted meg magadnak! Te pedig kérdezz vissza, hogy miért nem kifejtenéd nekem? Hidd el, azonnal felsorolja majd neked önkéntelenül azt a sok-sok elváráshalmazt, ami nem engedheti meg, hogy TE boldog legyél és azt csináld, amit igazán szeretnél.

Érted már, transzformáld át magadban a gondolatokat és akkor nem lesz lehetetlen és válogasd meg a tanácsadóidat magad körül. Az igazán sikeres emberek attól lettek sikeresek, hogy olyan dolgokat is megtesznek a céljaik elérése érdekében, amik a komfortzónájukon kívül vannak, de tudják, hogy ez elemi része a sikernek és tesznek érte. Tedd te is ezt ismerd fel magadban mi az amit elvártak eddig tőled és mi az amitől úgy érzed magad, hogy végre élsz, ha azt teszed. Ez lehet bármi, mindenkinek más és más! Még egy útravaló a saját bensőd felé vezető utazáshoz, hogy soha ne feledd különválasztani magadban a kötelesség és a felelősség nem ugyanazt jelenti.

Magadért tenni, hogy testben és lélekben egészséges legyél az kötelességed, úgy élni, hogy példa lehess majd te is a fiaidnak azzal, ahogyan te férfiként létezel, az a felelősség! Élj elvárások nélkül és valósítsd meg önmagad, hogy legalább Te ne örökítsd tovább az elváráshalmazaidat a gyermekeidre!

Amennyiben neked is tetszett a téma, kérlek mondd el Te is veled ez hogyan történt és hogyan éled meg? Segítsünk férfitársainknak! Köszönöm, hogy segítesz Te is! Lájkolj a facebookon és kövesd a témákat napról napra!

A lánykérés ténye egy sajátos dilemma minden férfi életében, aki egyszer is közel került már a témához, az biztosan egyet ért most velem. Sokféle személyiségű férfi létezik, éppen ezért a romantikáról alkotott fogalomrendszere is különböző. 

Van aki egyszerűen intézi a dolgot és csak megkérdezi két aktus közben, van aki egyszerűen nem kerít nagy feneket a dolognak és két szóval lerendezi a Tesco-ból hazafelé jövet az autóban, van aki viszont komolyan veszi és igazán készül rá. Te melyik típus vagy én nem tudhatom, de egy dolog fix hidd el nekem, a nők figyelnek a részletekre és bizony nem mindegy ezt a kérdést, hogyan tálalod! Lehet látszólag az egyszerűbb "hozzám jössz?" kérdés is működő képes lehet, de ne csodálkozz rajta, ha azon kapod magad, hogy amikor az éjszaka közepén felébredsz a feleséged zsepivel törölgeti a szemét egy titokban megnézett Twihlight rész közben.

Meglehet azt sem érdemes forszírozni, hogy "olyan fontos vagy nekem és sokat vártam rá, hogy azt a kérdést feltegyem, hozzám jössz feleségül?", mert könnyen megkapod a választ, "tudom, hisz tíz éve járunk már, ha neked nem is tűnt volna fel?". Szóval ,drága uraim bizony a nők romantikusak 99%-ban éppen ezért ez az egyik legkényesebb kérdés, amit valaha felteszel a jövendőbelidnek. Sőt a nők túlnyomó többsége kislánykora álmodik arról, hogy az övé majd olyan lesz, mint a királylányos mesékben. Igen, ezt el lehet szúrni könnyen. Akkor vajon, hogyan legyen? Mit kell ebben a szituációban csinálni? Mi az ideális környezet és időzítés?

A válasz roppant egyszerű. Spontán bármelyik. Nem is gondoltad volna igaz? Tengerpart? Párizs? Elrejtett gyűrű a pezsgős pohár fenekén? Működnek, de ezek csak eszközök, az igaz lényeg Te vagy barátom!

Én a feleségem kezét egy külföldi zarándok út alkalmával kértem, meg, ahol éppen azért látogattunk oda, hogy egy kicsit befelé forduljunk, igazán megtaláljuk önmagunkat. Kis bizonytalanság után azért próbáltam belevinni egy kis romantikát és próbáltam odacsalni egy templom kertjébe. Mindenre előkészülve, magamban a kérdést mantrázva gondoltam most ez az ideális alkalom. Persze a jó öreg Murphy mindig jelen van. Ott is ott volt. Megjelent egy Olasz turista csoport és elkezdtek körülöttünk fotózkodni, hangoskodni. Lelankasztó egy szituáció volt, de sebaj "én megoldom"-gondoltam magamban és letérdeltem, majd túlestem a hozzám jössz feleségül részen, mire a menyasszonyom elröhögte magát.

Bizony, bizony kinevetett engem, miközben én izzadtam a kérdéstől. Persze én egyből megsértődtem, hogy nem vesz komolyan és kis duzzogás és önsajnálat után újra nekiveselkedtem. Más helyszínt választottam a templomkerten belül, a templom előtti bejárat lépcsőjét, ahol újra térdre ereszkedtem és szívem teljes, lecsupaszított önvalójában feltettem ezt a kérdést újra csak másképp hangzott. Ekkor nagyon meglepődtem, mert ő letérdelt elém (itt már egymással szemben térdeltünk és fogtuk egymás kezét közben), csodálatos ragyogó mosolyával igent mondott. Egymás szemébe néztünk és nem maradhatott el a csók sem. Én renitens módon nem gyűrűt vettem neki, hanem egy teljesen egyedi nyakláncot a lánykéréshez, amit felhelyeztem a nyakába. Majd pár másodperc múlva, hatalmas ováció és tapsvihar tört ki. Megjött az olasz turísta csoport, akik csendben végignézték a lánykérést és roppant nagy "Bravo, Bravo" közepette elindultak befelé a templomot megtekinteni és közben kezet nyújtottak egyenként és gratuláltak.

Ennyit az intimitásról. Szóval így volt ez nálunk, de egy percig sem bánom, hogy így alakult...a lényeg persze az, hogy mindegy hogyan csinálod? Mindegy mit használsz? A hely, a gyűrű, a vacsora és az összes többi dolog is csak eszköz, kellék... az igazi lényeg benned van, ha szívből jön, akár csalán csokorral is megkérheted a párod kezét, csak add magadat és ha komolyan gondolod, akkor mond szívből. Amennyiben nem, akkor ne ámítsd őt, mert befizetheted a legdrágább helyre, gyémántgyűrűt is vehetsz, akkor sem lesz az, mint ami a lényeg a köztetek lévő harmónia. Sőt igent is fog mondani, majd a két év múlva lezajló válóperen az első érvek között szerepel a vagyonmegosztási fejezetben, hogy vettél neki gyémántgyűrűt és befizetetted egy drága helyre. Ennek így nincs értelme, inkább "tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld", ahogy ezt a jó öreg Yoda mester is megmondta.

Amennyiben neked is tetszett a téma, kérlek mondd el Te is veled ez hogyan történt és hogyan élted meg? Segítsünk férfitársainknak! Köszönöm, hogy segítesz Te is! Lájkolj a facebookon és kövesd a témákat napról napra!

Hát igen egyszer minden szerencsés férfi életében bekövetkezik minimum egyszer ez a pont, amikor kiderül, hogy addigi csodálatosnak hitt életünk, bizony gyökerestül meg fog változni! Vajon hogyan éljük mi férfiak meg ezt a sorsfordító pillanatot? Vajon valóban őszinte a mosolyod, amikor kiderül? Vajon mi játszódik le egy férfi fejében és lelkében ebben a pillanatban?

Gondoltam boncolgassuk a témát kicsikét tabuk nélkül. Bizony két gyerekes apaként, mondhatom nektek, hogy ez a pillanat valóban sokkoló. Nem feltétlenül pejoratív értelemben, de az biztos, hogy ott kezdődik el hátralévő új életed első napja, amikor ez kiderül. Nálam az első gyermeknél és a másodiknál is más volt a megélésem, de valójában a lényegi alapvető különbség az életkoromban volt, mivel a két gyermekem között szinte pont 10 év van. Így az elsőnél 25 a másodiknál 35 voltam. Arra döbbentem rá, hogy a feldolgozás módja volt még ami nem egyezett meg a két esetben. No de kicsit konkrétabban...

Feltételezhető, hogy az életkornak van szerepe abban, hogy hogyan fogadjuk a hírt? Valószínűleg mondhatom a saját példámból kiindulva, hogy igen. Az első esetben kisebb sokk volt, amikor az első feleségem bejelentette a hírt (igen mert a második házasságom élem, jól olvasod). Állt a fürdőszoba ajtajában és szorongatta a tesztet, közben a szája szélét harapdálta kínosan. Én pont egy fontos tárgyalás után értem, haza, azt sem tudtam milyen rendezvényen vagyok és akkor megláttam ott őt, ahogyan kissé tanácstalanul áll ott.

Őszinte leszek továbbsiklottam a kérdésen, mivel pont televolt a fejem a munkámmal. Ekkor megszólított és közölte velem, mint, aki túl akar lenni rajta, hogy ".....az a helyzet, hogy apa leszel", "mondom jó"- válaszoltam rá hetykén. Ekkor bevillant a szavak jelentése, valódi értelme és annyit mondtam, hogy "...Te jó ég, hát ez csodálatos", majd odaléptem hozzá és megöleltem, ő nagyot sóhajtott. Tudod, nem vagyok rá büszke, de egyáltalán nem tudtam a szituációval mit kezdeni és miközben bámultam át a válla fölött, az járt a fejemben, hogy pont most? Pedig számítottam rá, hiszen egy ideje, már dolgoztunk a gyerek kérdésen. Mégis hihetetlen volt. Arra tudtam gondolni, hogy több pénz kell, majd kell babakocsi, stb stb. Tudom nem túl szép, de ez az igazság, egyből magamra gondoltam, mi lesz majd velem? Persze megpusziltuk egymást és jól eljátszottuk, hogy minden oly csodás.Az a hang a fejemben viszont nem tudott nyugodni és csak duruzsolta, hogy pénz, lakásátalakítás, több meló stb...

Ezzel szemben a második gyermekemnél, ugyanúgy tudtuk, hogy bármikor jöhet és mégis más volt. (csak zárójelben mondom, hogy bízom benne, ha valaha ezt a fiam elolvassa a "nagyobbik", azért nem kövez majd meg érte) Szóval hasonló szitu, teszt, meg minden, de más volt, nagyon más az érzés. Talán, mert közösen néztük meg? Talán, mert más a kapcsolat közöttünk férfi-női minőségben? Talán, mert idősebb voltam? Talán mindegyik együtt? sok-sok kérdés, de a lényeg nem ennyire egyszerű. Az én válaszom, az hogy már kész voltam rá lélekben, hogy elengedjem a saját EGO-mat, a duruzsolást a fülemben és elfogadjam azt, hogy az Isten ajándéka az, amiben részesülhetek és nem többlet munka és kiadás.

Szégyen vagy nem szégyen mi férfiak többségében egyszerűek vagyunk, mint a barlangrajz. Valójában, mindegy hány éves vagy? Mivel foglalkozol? Van e saját lakásod? Félre tett pénzed? Egyéb egzisztenciád? Mivel, ha gyermek úgy döntött, hogy jön valójában tök mindegy mit csinálsz, ő egyszer csak megérkezik. Ellenkezhet is az EGO-d, de fölösleges, mert amikor a karodban tartod majd a gyermeked sok mindent átértékelsz ezt hidd el, ha még előtte állsz, akkor pláne! Szóval a legfontosabb, hogy maradj jelen a saját életedben és ne pánikolj, ha így várnak, haza, vagy a barátnőd bejelenti a tényt.

Egy dolgot soha ne tegyél, hogy hazudj magadnak és legfőképp leendő gyermeked anyjának, hogy mennyire király, hogy apa leszel, ha ezt nem érzed. Inkább mond az igazat és kérj időt. Ne napokat, csak perceket és fókuszálj a gyermekre, ne magadra, ne az anyjára, hanem rá, mert amikor ő megszületik, majd nem fogja érdekelni se az autód, se a munkád se a többi bullshit, csak egy dolog, hogy mi van benned, a szívedben, mert ő hozzád is jön, téged választott, Te leszel az apja, amíg csak élsz ezután!Ezt soha ne feledd!

Nem kívánhatnék ettől szebb érzést, mint amikor majd először kimondta, hogy apa, na ott átértékelsz újra minden nehézséget az életedben...Ne félj! Jó lesz! Mindegyik gyermek egy kis csoda! Tudod ne feledd, maradj jelen!....

Amennyiben neked is tetszett a téma, kérlek mondd el Te is veled ez hogyan történt és hogyan élted meg? Segítsünk férfitársainknak! Köszönöm, hogy segítesz Te is! Lájkolj a facebookon és kövesd a témákat napról napra!

Nézzük, hogy is van ez, a saját férfiasságoddal? Miközben saját magadon töprengsz rá fogsz jönni, hogy  más férfiakat baromira tudsz bírálni, hogy élik az életük, mennyi hibás döntést hoznak a saját életükben, vagy esetleg megnézel egy akciófilmet és pillanat alatt a főhős kívánkozik ki belőled, de azért mégsem ilyen egyszerű ez, mint a filmeken...

Szóval nem szeretnék durva ideológiákba belemászni, de valójában nem kell történelem zseninek lenni, hogy fel tudj Te is idézni magadban egy - két olyan kort és kultúrát, (Pl: Spárta, Japán szamuráj korszak, vagy a sötét középkor lovagjai) ahol bizony dicső dolog volt férfinak lenni,de mitől is? Talán nekik nem kellet szembenézni vad dolgokkal? Ők nem voltak apák? Sem férjek? Sajnos azt kell, hogy mondjam ezeket a dolgokat ők is átélték. A különbség talán annyi, hogy ők gyerekként nem videó játékokkal készültek az életre, mint a mai kor leendő "férfiai", ahol mindegy, hogy lelőnek, mert végtelenített életed lehet. Nekik csak az az egy volt, a valós életük, amit nem tudtak visszatekerni, miközben anyuci még 30 éves korukban ágyba vitte nekik a reggelit.

Persze nekem eshetsz, hogy hagyjuk már, a rég időket ez már a 21. század, hol van már az, de akkor miért van ez, hogy a mai kor férfija egy égő cseréhez szerelőt hív, vagy töpreng az IKEA összeszerelési rajzán egy órát, pedig csak egy polcot vett, hogyan kéne összerakni? Aztán megfejti, de akkor döbben rá, hogy nincs egy csavarhúzója se otthon? Sebaj jöhet megint a "szerelő" projekt, vagy a jól bevált szöveg, hogy "anya figyelj, majd szerintem holnap megcsinálom, vagy kérek egy csavarhúzót" és persze fél évig áll a sarokban a cucc és sosem lesz összeszerelve. Sőt tovább megyek, neked meg nekem mára már olyan intelligens szuperEGOnk nőtt, ami simán megmagyarázza, hogy miért is hordjuk a zsebünkben a heréinket és nem a helyén!

Tekerjünk tovább a jelenben! Leginkább ma illik, ha férfinak születsz bizonyos elvárásoknak megfelelni, amit részben a szüleid, részben a társadalom és persze saját félelmeid alakítanak ki benned a megfelelés kényszerétől. Én úgy nevezném ezt a jelenséget, hogy csak tükörképedet éled, de valójában nem Te állsz előtte, hanem ki tudja már, hogy ki vagy... a főnököd szerint a legnagyobb lúzer, akit bármikor lecserélhet, a feleséged szerint tök jó férj, mert elviszed oviba a gyerekeket és persze házias is vagy és örülsz két hetente egy 2 perces menetnek, a barátaid szerint a legnagyobb papucs, aki engedélyt kér az asszonytól egy sörre stb. Hát, hogy van ez valójában?

Igen uraim valljuk be férfiasan, kicsit eltűntünk ebben a sok-sok "fontos" szerepkörben mi magunk. Szerintem mindannyian tele vagyunk a saját megéléseinkkel és persze  mindenki meg tudja ideologizálni, hogy nem, vele nem így van, pedig csak statisztika kérdése az ilyesmi. Nézd meg a válási, elhalálozási, alkoholizmusra vonatkozó, a rákra vonatkozó, munkahelyi stressz, és az elhízás statisztikáit és szerintem Te is egyet fogsz velem érteni, itt bizony nagy a baj! Bizony nagy baj van uraim!...

Szerintem itt az ideje egy kicsit magunkba szállni és elgondolkodni, hogy jó helyen vagyunk e, de ami a legfontosabb, hogy jelen vagyunk e a saját életünkben. Mások azt mondják rólunk "Te minta apa vagy, férj és férfi, sőt szép házat építettél a családnak, jól keresel és szép gyerekeid vannak",de valamiért mégis zabszem van a hátsódban, reggelente munkába menet. Valahogy mikor elmész még alszik a család és mire hazaérsz már alszanak, a feleségeddel a csekkeken kívül és persze a rutin témákon kívül nem tudtok, miről beszélni. Sokáig bennmaradsz a munkahelyen, mert már Te is elhiszed, hogy ott legalább fontos vagy, de az első betegségnél bűntudatot generál benned ugyanaz a főnök, aki elvárja, életed és véred add a cégért és sorolhatnám...és hol,vagy ebben Te? Tényleg ez lenne a férfi álom? Ez a Te álmod? Ilyen élet, ahol mindened megvan (amit anyád és a társadalom elvárt), de mire rájössz, hogy nem élveztél semmit az életedben, ami igazán fontos lenne NEKED, addigra belehalsz...

Ez van, hidd el ez tuti velem is be fog következni és veled is. Egy dolgot ne felejts el, megkeresni magad a tükör másik oldalán, mert már baromira elvesztél valahol 8-10 éves korod környékén...Szóval, azért ne csüggedj van kiút! Először is döntsd el te harcos vagy áldozat vagy a saját életedben? Nincs azzal, baj ha bele akarsz halni az életbe, mert Te nagyon fontos vagy ám a munkahelyeden és hidd el kezdelek is sajnálni, hogy Te mennyit küzdesz (Szegény TE), de ahhoz nem kell család, sem barátok, sem közönség. Így döntöttél, nem baj! Szimplán legyél jó "Mátrix" katona és valamire, majd felhasznál valaki, a rendszer stb.

Amennyiben viszont harcos akarsz lenni, akkor tisztázd le Te ki vagy és miért harcolsz és egyszerűen csak dönts, dönts a saját életedről! A férfiasság négy alappillére TUDNI, MERNI, AKARNI, TENNI! Ezt mantrázd, hidd el segít!!Tudom én is próbáltam már nehéz helyzetekben és működik! Sokféle harcos létezik, tudod a Leonidas féle, aki beáll a szorosba és terminátorként legyűri még a homoki dzsineket is, vagy a dalai láma típus, aki a béke és a szeretet nevében másképpen harcol....sokféle típust ismersz szerintem Te is? Kapásból tudnál sorolni egyet-kettőt.

Tudod mi az én véleményem?...ha azt az utat választod, hogy férfi leszel, akkor először is küzdj meg a legnagyobb ellenségeddel, akivel nap, mint nap szembe kell nézned. Önmagaddal! Mert a saját életed legnagyobb gátja, akadálya és a legnagyobb lehetősége Te vagy, hogy az lehess, akinek születtél. Mindegy hol élsz és mit csinálsz, mi a munkád. Jegyezd meg nem az, vagy amit csinálsz, Te nem a munkád vagy! Ha azt akarod, hogy férfiként nézzenek rád a világban, először neked kell szeretned önmagad és elhinned azt magadról, hogy képes vagy a saját életeden változtatni és nem másoktól várni.

Higgy önmagadban, vagy valamiben, ne siránkozz a mi lenne ha kérdéseken, egyszerűen ne csak létezz, ÉLD azt akinek születtél. Tedd fel ezt a kérdését magadnak is, vajon Te élsz, vagy csak levegőt veszel? Ha elakadsz vegyél nagy levegőt és kezd előröl, ezért vagy férfi...

Amennyiben neked is tetszett a téma, kérlek mondd el Te is veled ez hogyan történt és hogyan éled meg? Segítsünk férfitársainknak! Köszönöm, hogy segítesz Te is! Lájkolj a facebookon és kövesd a témákat napról napra!