Pár napja találkoztam egy emberrel. EMBERREL ezt most szeretném, hangsúlyossá tenni. Azóta is nagy hatást gyakorolt rám, az a beszélgetés.Töprengek, merengek magamban az embernek nevezett állatról, vagy az állatként viselkedő emberről. Hol van az igazság egy olyan korban, ahol a hangod csak akkor hallják meg, ha van állandó lakcímed, becsületesen fizeted az adót, ha elmész szavazni minden negyedik évben, vagy egy olyan rendszerben élsz, ahol lehetőséged van a CSOK-ot igénybe venni és egy életre eladósodni? Miközben a KSH adatok szerint is több, mint 10 ezer ember él nap, mint nap az utcán fedél nélkül, a rendszer szemet huny azokkal az erőszaktevőkkel, akik ezen embereket semmibe veszik, bántalmazzák szórakozásból. Néha egy-egy hír napvilágra kerül és születnek látszat ítéletek, de ezek az emberek a rendszer számára értéktelen feláldozható egyedek, akik csak társadalmi nyűgök, aluljárókat bemocskoló és városképet megcsúfító söpredékhez tartoznak. Az én történetem egy hajléktalan férfiról szól, aki létező személy, egy férfi a sok millióból olyan, mint Te, vagy én...

(A hajléktalan jézus szobra. forrás:nyugat.hu)